Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2653 nem prognózisok. Sztálinnak hívták ezt a neves grúz közgazdászt. Ő azt jellemezte, hogy hogyan is nézett ki a szovjet típusú gazdaságban a terv, mit jelentett a terv. A terv a mi időszakunkra már visszavonult a gazdaság számos területéről, de az állami költekezésre ma is igaz, hogy az a szám, amit a költségvetésben találunk - hogy ennyit lehet költeni mondjuk egy Nemzeti Színház építésére, ha az véletlenül benne van a költségvetésben, vagy ennyit lehet költeni a millenniumi építkezésre, ha az a mostani kormánynak jobban te tszik , az egy valódi szám, az azt mondja meg, hogy ennyit lehet költeni és nem többet. No, de a társadalombiztosítási költségvetés nem ezt jelenti! A társadalombiztosítási költségvetés, ha valóban társadalombiztosítási költségvetés, akkor nem mondhatja a zt, hogy nyugdíjra ennyit és ennyit, egészségügyi ellátásra ennyit és ennyit lehet költeni és nem többet, vagy gyógyszerre ennyit lehet költeni és nem többet. Mert a gyógyszerkiadás vagy az egészségügyi gyógyítómegelőző kiadás egy szerződésen múlik, amit a biztosítottak kötöttek a biztosítóval. És ha valaki jogosult a biztosítási szerződés alapján arra az egészségügyi ellátásra, jogosult arra a gyógyszerfelírásra, akkor nem lehet tőle ezt olyan alapon megtagadni, hogy bocsánat, a költségvetési pénz már elf ogyott. Tehát szemben az állami, központi költségvetéssel, amely valóban túl nem léphető keretszám, a társadalombiztosítási költségvetés egy prognózis. Nem lehet más! Azért, mert a biztosítási viszonyon alapuló kiadásokat jelzi előre. Tehát azt gondolom, t isztelt Országgyűlés, hogy ilyen módon - ahogy mondani szokták: - bezárni a gyógyszerkasszát, az a biztosítási elv tagadása. A kormány tehet különféle intézkedéseket arra - és helyes is, ha tesz, pontosabban helyes lenne, ha tenne, de egyelőre még nem tudj uk, hogy tesze , hogy különböző eszközökkel, anélkül, hogy ezzel sértené az ellátási érdekeket, fékezze a gyógyszerkiadások emelkedését, mert tudjuk, a gyógyszerkiadások dinamikusan emelkednek, nemcsak nálunk, hanem szerte a világon. Lehet ilyen intézked éseket tenni. Lehet olyan intézkedéseket tenni, amelyek fékezik - ha ez az ellátási érdekeket nem sérti - a gyógyítómegelőző kiadások növekedését. Helyes ilyen intézkedéseket tenni, ha ezek ésszerű intézkedések; de keretszámmal lezárni azt, hogy ezek menn yire növekednek, megítélésem szerint nem helyes, pontosabban ellentétes magával a biztosítási elvvel, amin a társadalombiztosítás, így az egészségbiztosítás is alapul. Tulajdonképpen ugyanúgy, ahogy a gyógyszerkiadások ezen lezárása ellentétes a biztosítás i elvvel, még inkább ellentétes az, ami a nyugdíjbiztosítási költségvetésben történik. Természetes - mert csoda lenne, ha nem arról beszélnénk a nyugdíjbiztosítási költségvetés kapcsán, amiről valamennyien beszélünk az elmúlt három hónapban, amióta egyál talán kiderült az, hogy a Fidesz vezette jobboldali kormány a ma is hatályos törvény szerint járó 20 százalék helyett csak 14 százalékkal kívánja emelni a nyugdíjakat. (17.40) Én azt gondolom, hogy ezzel a legnagyobb baj - sok baj van vele , de a legnagyo bb baj, hogy a biztosítási elvet kérdőjelezi meg. De mielőtt ide eljutnék, néhány olyan észrevételről szólnék, amelyek nagy hangsúlyt kaptak a csütörtöki vitában. Az egyik észrevétel vagy az egyik érv az volt, amit Surján László képviselőtársunk adott elő nagy hangsúllyal, valósággal ünnepelve ezt a társadalombiztosítási költségvetést. Ő arra hivatkozott, hogy mennyire hamis az az érvelés, amit az ellenzéki pártok, szocialisták és szabaddemokraták ennek kapcsán előadnak, mert hogy amikor először készültek e l a '99. évi nyugdíjemelésre vonatkozó számok, akkor még a szocialistaszabaddemokrata kormány is csak 14 százalékos nyugdíjemelésben gondolkodott. Azt hiszem, ezt a számot, a 14 százalékot mondta Surján László csütörtök délelőtt. Csak egyről feledkezik me g, amikor erre hivatkozik. Nevezetesen arról, hogy akkor ez a 14 százalék volt összhangban a hatályos nyugdíjtörvénnyel, mert akkor 14 százalékos nettó keresetemelkedéssel számoltak a '99. évi gazdasági előrejelzések. Hadd tegyem hozzá: az a szabály, hogy a nettó keresetemelkedéssel függ össze a nyugdíj, ez - szemben azzal, amit Harrach miniszter úr még háromnegyed órával ezelőtt is elmondott, és amit az utóbbi három hónapban mindig hallani a jobboldali pártok részéről, a kormánypártok részéről,
