Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Az Országgyűlés gyorsíróinak köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János):
27 ellenzéki párt vezetőjétől, hogy azt mondta, '94ben azért volt más a helyzet, mert akkor pótköltségvetést kellett elfogadni, amellyel megalapozták a következő évi költségvetést. 1994ben valóban kellett pótköltsé gvetést elfogadni, '95 márciusában pedig megkaptuk a Bokroscsomagot. No, ezt szeretnénk elkerülni! Ezért mi nem pótköltségvetést javaslunk, ezt az évet végigcsináljuk az önöktől örökségként megkapott, meglehetősen nehéz költségvetési szorításban is, a köv etkező esztendőben viszont egy tisztességes költségvetést szeretnénk elkészíteni. Ehhez pedig az kell - és kérem önöket, hogy gondolják újra az álláspontjukat, és adják meg hozzá a támogatást , hogy a költségvetést október 30áig terjeszthessük a Ház elé. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy látom, hogy a Ház falai között kezd kibontakozni - a '94 és '98 között kormányon volt pártok jóvoltából - egy szerencsétlen vita. Ez a vita arról szól, hogy azok eredmények, amelye ket most a kormány elért, amelyeket a polgárok elértek és amiről én beszámolhattam, valójában kinek az eredményei. Kinek köszönhető: az előző kormánynak vagy a mostani kormánynak? Ezt a vitát nem szeretném folytatni. De szeretném fölhívni a tisztelt egykor i kormánypártiak figyelmét, hogy az 1994 és '98 közötti négy évről a magyar választópolgárok kimondták a maguk világos ítéletét. Ezért ülnek most ellenzékben, mi pedig a kormánypárti padsorokban. Kéretik a polgárok döntését tiszteletben tartani, és utólag nem megkérdőjelezni ezt a döntésüket! (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) Szerencsétlen dolognak tartom ugyanis, ha a választások után két hónappal már megtámadja az ellenzék a választópolgárokat, azt mondva nekik, hogy szerencsétlen döntést hoztak. (Derültség és zaj.) Ami a MIÉP frakcióvezetőjének és elnökének fölvetését illeti, az egy nagyon komoly ügy, és arról érdemes lesz majd akár a mai napon, akár a későbbiekben a Házban komolyan eszmét cserélni, mert azt a kérdést érinti, hogy a magyar gazdas ág milyen mértékig kitett a nemzetközi pénzvilág döntéseinek és változásainak. Ez egy komoly kérdés, komoly vitát igényel, és komoly választ is illendő erre adni. Föltehetően az a válasz, amit a MIÉP a pártprogramjában megfogalmaz és az a válasz, amit a po lgári koalíció kormánya ad, két különböző válasz. De a problémát ettől még mi is érzékeljük, a kérdés az, hogy hogyan válaszoljunk erre a jelenségre, ami valóban különösen a kis nemzetállamokat érinti súlyosan. Adottságaink vannak, nyilván napirend előtt m ajd az elnök úr erről hosszabban is beszél. Nem tudjuk - különösen nem 60 nap elteltével - kiszakítani az országot egy nemzetközi összefüggésrendszerből. Egyetlen dolgot tudunk tenni: úgy illesztjük be az országot ebbe a nemzetközi összefüggésrendszerbe, h ogy abból számunkra a lehető legtöbb előny és a lehető legkevesebb kár származzék. Ezért hoztuk meg például azt a döntést, hogy amikor a nemzetközi pénzvilág, sőt általában a befektetők arra számítottak, hogy a magyar nemzeti valutát le fogjuk értékelni, s pekuláltak is egyébiránt erre a várható kormányzati lépésre, ennek épp az ellenkezőjét tettük, s a várakozásokhoz képest fölértékeltük a forintot. Ez például egy olyan döntés, amely megpróbált egy ilyen kitett gazdaságban inkább a nemzetközi összefüggések előnyös oldalából valamit begyűjteni, és nem pedig romboló módon alkalmazkodni. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) Végezetül engedjék meg, hogy megköszönjem a Ház elnökének, az összes képviselő hölgynek és úrnak, hogy lehetőséget adtak nekem arra, hogy ma itt beszámolhassak a kormány első két hónapban végzett teendőiről és munkájáról. (10.20) Örülök, hogy számot adhattam arról, mit szándékozunk tenni a következő hetekben és hónapokban. Annak is nagyon örülök, hogy a lényegét illetően jó hírekkel szo lgálhattam önöknek. Köszönöm, és a továbbiakban is kérem a koalíciós pártok, a kormánypárti képviselők támogatását, köszönöm a miniszterek munkáját és a polgárok által eddig élvezett kitüntető bizalmát. Köszönöm szépen, elnök úr. (Hosszan tartó taps a korm ányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) :
