Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
2501 minden intézkedését szidalmazzák - ebből éltek tulajdonképpen, mármint verbális értelemben, három évig és a választási kampány idején és azóta is , és közben természetesen boldogan fürdőznek a Bokroscsomag következményeiben, abban a lehetőségben, amit az ország mai gazdasági állapota igenis a Bokroscsomag következtében büszkén magáénak mondhat. Nem tudom tulajdonképpen, hogy mi a rossza bb, és nem is kívánom eldönteni: ha hiszik - mint, mondjuk, Frajna képviselő úr iménti felszólalásából kitűnik , hogy a Bokroscsomag és következményei, mármint pozitív következményei elválaszthatóak egymástól; vagy ha nem hiszik, csak mondják. Nem lehet tudni, és nem is akarom eldönteni, hogy a kettő közül melyik a rosszabb. (15.10) Áttérve most már a költségvetés egy részére, a kulturális költségvetésre, elmondhatjuk, és ezzel a kormánypárti képviselők büszkélkednek, hogy hála a Bokroscsomagnak - ezt é n mondom, nem a kormánypárti képviselők , hogy a kulturális költségvetés ma jóval több pénzt oszthat el, mint az előző években. Persze, erre a költségvetésre jórészt ugyanazok az elemek jellemzőek, amelyek az egész költségvetésre. Jellemző például a kultu rális költségvetésre, hogy a központi államigazgatás kiadásai jelentősen megnövekednek. A kultúrát ma egy új minisztérium irányítja. Jellemző adat a költségvetésben, hogy az intézményi működési kiadások, ha a minisztériumot is beleszámítjuk, 34 százalékkal nőnek; ha a minisztériumot kivesszük az intézményi kiadásokból, akkor az átlag már csak 16 százalék. Jellemző a kulturális költségvetésre, hogy jelentős részben - és ez egy parlamenti demokráciában nem elfogadható - biankó felhatalmazást kér a kormány: ne m mondja meg, nem tartalmazza a költségvetés, hogy mire kívánják fordítani a milliárdokat. És természetesen tudni kell azt, hogy az új minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma címszó alatt kultúra címen kerül elszámolásra a műemlékvédelem - ami nem választható el élesen a kultúrától, de mégsem tekinthető közvetlen kulturális kiadásnak , és természetesen, mint azt tudjuk, kultúra címszó alatt kerül elszámolásra az egyházi támogatás - nemcsak annak kultúrát érintő része, hanem a teljes egyház i támogatás nagyobb része. Ezeken a területeken, tehát a műemlékvédelem területén és különösen az egyházi kiadásoknál - mint azt kormánypárti képviselőtársaim dicsérőleg mondták - jelentős kiadásnövekedés van. Ez a kultúra fontos területeiről már sokkal ke vésbé mondható el. Hogy csak egy példát emeljek ki, a közgyűjtemények, tehát az ország - ha tetszik, valóban nemzeti kulturális örökség - alapintézményeinek: levéltáraknak, könyvtáraknak, múzeumoknak a támogatása, illetve finanszírozása nominálértékben 10 százalékkal növekszik a jövő évben. Ez reálértékben elmarad az ez évitől. Ugyanez a helyzet a művészeti intézményeknél. Ott körülbelül 10 százalékkal nő a támogatás, ami reálértékben megint támogatáscsökkenést jelent. Ha ehhez még hozzáveszem azt, hogy a c éltámogatásokból a kormány kiemelt egy olyan fontos intézményt, mint a Fővárosi Levéltár - ami nem települési beruházás lenne, hanem az ország nemzeti kulturális öröksége fontos részének megmentését szolgálná , és nem finanszírozza, akkor a kultúrpolitiká ról közel sem olyan kedvező a kép, mint ha csak a globális számokat nézzük. Anélkül, hogy részletekbe kívánnék bocsátkozni megemlítem - és ebben Hörcsik képviselő úrétól természetesen nagyon eltér az álláspontom és az SZDSZ álláspontja , hogy mi nem tartj uk helyénvalónak azt, hogy állami költségvetési kiadási tételként 1,7 milliárdos összeggel szerepel a hitoktatás. Azt gondoljuk, hogy nem állami feladat a hitoktatás, a hitoktatás támogatása, mert ilyen jogcímen nagyon sok minden mást is lehetne támogatni, ami a költségvetésnek nem feladata. Azzal természetesen egyetértünk, hogy az egyházi kiadások számottevő részét az állami költségvetés támogassa, de ebben is elsősorban a kulturális jellegű kiadásokat, a közfeladatok ellátását tartjuk helyesnek, illetve a műemléki jellegű kiadásokat és azokat a kötelezettségeket, amelyek kormányegyház megállapodásokra épülnek; bár az SZDSZ, mint ismeretes, az előző kormány idején sem támogatta az úgynevezett vatikáni megállapodást, és annak meglehetősen súlyos következmén yei ma megjelennek ebben a költségvetésben.
