Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
2502 Tulajdonképpen három kérdéssel szeretnék röviden, de kiemelten foglalkozni. Az egyik a Nemzeti Kulturális Alap ügye. A Nemzeti Kulturális Alapnál - mint az sokszor elhangzott már i tt, a parlamentben is , mint az elkülönített állami alapok többségénél, a kormányzat megszüntette a Kulturális Alap önállóságát. A Nemzeti Kulturális Alap azonban egy különleges intézmény, hiszen a kultúrára fordítandó pénzek jelentős részénél a döntést n em úgynevezett objektív paraméterek alapján lehet meghozni, hanem a kulturális pénzek felhasználása jelentős részben ízlés alapon dől el. Azt gondolom, hogy ez azzal együtt is, hogy mellette lennék, hogy az elkülönített állami alapok nagyobb részét vonják be a költségvetésbe a költségvetés áttekinthetőbbé tétele érdekében, indokolja azt, hogy a Nemzeti Kulturális Alap különleges elbánásban részesüljön. A változás lényege természetesen az, hogy így beépül a minisztérium, az államigazgatás költségvetésébe a k ultúra támogatása, és - mint a Nemzeti Kulturális Alap már ennek a kormánynak az idején kinevezett új vezetője megfogalmazta - ez azt jelenti, hogy a mindenkori miniszter, a mindenkori kormány tulajdonképpeni jóindulatától függ a nemzeti kultúrára fordítot t speciális támogatások felhasználásának módja. Érdemes a Nemzeti Kulturális Alapról azért is szót említeni, mert jól jelzi ennek a kormánynak a működését. A kulturális bizottságban engem a bizottság elnöke, illetve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériu mának államtitkára - ha tetszik: - leckéztetett azzal, hogy elfogadhatatlan a polgári kormány számára, hogy a kormányon belül érdekharcok legyenek, és különösen az, hogy döntés után miniszterek - úgymond - lobbyzzanak az ügyekért. A Nemzeti Kulturális Alap ról szóló döntés megmutatta, hogy ez a kormány sem tudja magát mentesíteni az ilyen, valóban nem helyeselhető, de nehezen elkerülhető megoldások alól. A Nemzeti Kulturális Alap költségvetésbe való építéséről úgy született a döntés, hogy a miniszter nem tud ott róla - mint ezt sokszor nyilvánosan megfogalmazta , a Nemzeti Kulturális Alap vezetője, akit ez a kormány nevezett ki, nem tudott róla; és a döntés után kezdődött a lobbyzás azért, hogy valamennyire enyhüljön a költségvetés és a Nemzeti Kulturális Ala p kapcsolata. Újsághírek szólnak arról, hogy a kormány enyhített álláspontja Homa képviselő úr neve alatt, illetve az egyébként külföldön tartózkodó Sasvári képviselő úr neve alatt módosító indítványként meg fog jelenni, de ha azokat a problémákat ez a mód osító indítvány megoldja, amelyeket meg kellene oldani, akkor teljesen értelmetlen a beolvasztás az állami költségvetésbe, ha nem oldja meg, akkor pedig az a probléma. És itt nem az ellenzéki képviselő aggályoskodása vagy kötözködése szólal meg belőlem, ha nem az a probléma vezérli a mondanivalómat, hogy a Nemzeti Kulturális Alap - még egyszer mondom - elkülönítendő az állami költségvetéstől, mert ízlés alapján, kuratóriumok, illetve hivatalos nevükön kollégiumok döntései alapján elosztandó pénzekről van szó . És van egy különleges tulajdonságuk is a Nemzeti Kulturális Alap által elosztandó pénzeknek: a költségvetés utófinanszírozási technikájával szemben itt az előfinanszírozás az indokolt. Szóban elhangzott, hogy ezt meg kívánják oldani. Ha ezt megoldják egy technikával, akkor ez nem illik a költségvetés rendszerébe, tehát kíváncsian várom azt a megoldási technikát, ami "ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes" megoldást tud teremteni. A másik kérdés, amit egy kicsit részletesebben érintenék, az a millennium i kiadások. Most nem kívánok abba belemenni, amit különböző parlamenti megszólalásokkor volt már alkalmam és másoknak is volt alkalma fölvetni, hogy miért nem lehet ebből a jelentős összegből, mondjuk, a Nemzeti Színház megépítéséhez, az eredeti terv megép ítéséhez hiányzó összegeket pótolni, miért nem lehet egy nagyszabású létesítményt a millennium alkalmára létrehozni. Még csak azt sem kívánom fölvetni - bár tudom, hogy a vidéknek is megfelelő arányban kell részesülnie a millenniumi kiadásokból , hogy mié rt nem jut valakinek eszébe az, hogy száz évvel ezelőtt, a honfoglalás ezredik évfordulóján is jutott arra - és az összegek most is jelentősek lesznek , hogy a vidék 400 elemi iskolában - az akkori millenniumi kormányprogramban az szerepelt - részesüljön egyrészt, másrészt a fővárosban metró is épült akkor: az első fővárosi földalatti vasút ebből épült meg. Tehát nem
