Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Az Országgyűlés gyorsíróinak köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
26 Én a hozzászólásomban és beszámol ómban igyekeztem tartózkodni attól, hogy a mostani kormány teljesítményét összevessem az előző kormány teljesítményével. Mégis azok a megszólalások, amelyeket nyugdíjügyben hallhattunk, arra késztetnek, hogy egy pillanat erejéig változtassam meg a szándéka imat. Tudják, tisztelt ellenzéki képviselők, az előző kormány és a mostani kormány között az igazi különbség az, hogy önök '94 és '98 között elvettek a nyugdíjasoktól mintegy 20 százalék értékben nyugdíjat, és adtak nekik helyette egy semmire sem kötelező törvényt. (Zaj, felzúdulás az ellenzék padsoraiban.) Mi pedig azt mondjuk, hogy nem törvényt adunk a nyugdíjasoknak, hanem egy 1314 százalékos emelést, ami reálértékben 23, de talán 4 százalékos emelésnek is minősül majd. Ez a különbség! Önök törvényeket adtak a nyugdíjasoknak, mi meg pénzt. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) Ami pedig a pártmegbízottak kérdését illeti: többen mondták azt, hogy jó lesz megszívlelni ezt a véleményt, hiszen ha ez a vélekedés pártmegbízottak kinevezéséről egy ol yan párt vezetőjének a szájából hangzik el, amelynek elődje negyven évig állampártként működött - és ha valakinek, hát nekik van rutinjuk pártkatonák kinevelésében , akkor fontoljuk meg azért a véleményüket, hátha mégis van abban valami igazság. (Derültsé g és nagy taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) Arra a kérdésre, hogy a Ház nem kap elegendő törvényjavaslatot, szeretném még egyszer megismételni azt, amit már az előzőekben is elmondtam: 33 törvényjavaslatot nyújt be a Ház elé (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Most mennyi van benn?) a polgári koalíció kormánya. A titkosszolgálatok kérdése: nem tartom szerencsésnek, ha az alaposságot és a gyorsaságot szembeállítják. Lesz parlamenti vizsgálóbizottság, az ügy minden vonatkozását ki fogjuk vizsgálni, s a szükséges konzekvenciákat le fogjuk vonni. Észre fogják ezeket önök is venni majd. (Derültség és nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) Ami a demokrácia féltését illeti - hogy a kormány túlságosan erőteljes, túl sok hatáskört von magához : it t azt a véleményemet szeretném megosztani önökkel, hogy nyilvánvalóan nem gondolkodunk azonos módon a mögöttünk hagyott nyolcesztendős parlamenti demokrácia történetéről. Föltehetően nem értünk egyet abban a tisztelt ellenzékkel, hogy vajon a demokratikus politikának miért alacsony a becsülete Magyarországon, miért hisznek kevesen a demokráciában. A mi válaszunk erre a kérdésre nyilvánvalóan más, mint az önöké. A mi válaszunk az, hogy csak olyan mértékig tudnak bízni a választópolgárok egy politikai rendsze rben, amilyen mértékig az segítségükre van a problémáik megoldásában. Nem bíznak a demokráciában akkor, ha olyan kormánya van egy országnak, ahol nő a bűnözés, ahol szemet hunynak a kábítószerfogyasztás fölött, ahol a kábítószerfogyasztás eléri a fiatalo kat és romboló hatást fejt ki, ahol a szegénység vállalását jelenti a gyermekek vállalása, ahol törvényen kívül álló csoportok működését engedélyezi a kormányzat. Az ilyen államokat - lehet, hogy gyenge ugyan a kormányuk, de - nem tekintik demokratikusnak a választópolgárok. Alkotmányos alapokon álló, törvénytisztelő, határozott, kemény és programját végrehajtani képes kormányt várnak az emberek, és akkor majd hisznek a magyar demokráciában. A demokráciát nem tőlünk kell félteni, hanem azoktól, akik az elmú lt időszakban nem voltak képesek határozott kormányt adni ennek az országnak. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) Elhangzott az a kérdés, hogy vajon a kormány januártól kezdődően a hivatásos állományúaknak kifizetie azt, amiről korábban egy etértés született még az előző ciklusban az összes parlamenti párt között. Szeretném tájékoztatni önöket, hogy a hivatásos állományúak hibátlanul, az akkori megállapodásnak megfelelően meg fogják kapni azt az illetményemelést, amit egyébként mi is régóta s zorgalmazunk. Sőt, mi több, talán emlékeznek még arra, hogy éppen mi szorgalmaztuk azt, hogy ne csak 1999től, hanem már az előzőekben, tehát 1997től vagy 1998tól ez bekövetkezzék. Akkor nem volt módunk ezt megadni, most megadjuk. (Taps a kormánypártok s oraiban.) Sajnos, kénytelen vagyok egy mondat erejéig visszatérni arra a kérdésre, ami azt illeti, hogy vajon helyesen járe el a kormány akkor, amikor azt kéri, hogy a '90- és '94es tapasztalatokból kiindulva a költségvetés benyújtásának határideje legye n egy hónappal később. Hallhattuk az egyik
