Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NÉMETH IMRE (MSZP):
2490 lévő ágazat esetében. De az is benne van, hogy a kormány tudatában van annak, nem késlekedhet a ter melés pangásának megoldása érdekében. Itt lenne az alkalom, tisztelt képviselőtársaim! Az agrárkutatási feladatok támogatási előirányzatát mindennél jobban minősíti az a tény, hogy a sportlétesítményekre és a Fradira több pénz jut, mint a gazdaságfejleszté s e fontos láncszemére. A vetőmagok leromlott minősége, s a kétes minősítési rendszerek óriási károkat okoznak a gazdáknak, így ez az összeg elfogadhatatlan. A termelési támogatások 50 százalékos növekedésének akkor tudnék maradéktalanul örülni, ha az szek torsemlegesen a legális piaci szereplők helyzetének javítását szolgálná azáltal, hogy a minőségi termelést ösztönzi, és nem diszkriminálja a hatékony nagyságrendet elérő termelőket és vállalkozásokat. A közel egymillió őstermelő nagyobbik hányada szociális kényszervállalkozó, akik különböző okok miatt esélytelenek arra, hogy a versenyszférában megkapaszkodjanak; tenni akarásukat, erőfeszítéseiket azonban méltányolni és segíteni kell. Nagyon sajnáljuk, hogy kormánypárti képviselőtársaink nem támogatták a sze mélyi jövedelemadó törvényhez benyújtott azon módosítási javaslatainkat, amelyek elősegíthették volna, hogy legális gazdasági szereplők maradhassanak azok is, akik a mai szabályok mellett kénytelenek visszaadni őstermelői igazolványukat, hogy munkanélkülijáradékhoz, jövedelempótló támogatáshoz, vagy éppen rokkantnyugdíjhoz jussanak. A tervezett jövő évi termelői regisztrációs rendszer bevezetése okán ez még inkább indokolt lett volna. Tudomásul kell azonban venni: ha versenyképes mezőgazdaságot akarunk, am ely egyenrangú szereplő lehet az európai uniós piacon, akkor jelentős termelői szelekciós fázis előtt állunk. A magyarnál nagyobb kapacitású dán mezőgazdaságban 85 ezer termelő talál megélhetést, de közülük 27 ezer a fővállalkozású farmer, akik a produktum közel 80 százalékát biztosítják. (14.20) Ez is alátámasztja, hogy a vidékfejlesztésnek milyen óriási feladatai lennének hazánkban. Annak én őszintén örülök, hogy a mezőgazdaság- és a vidékfejlesztés összhangjának megteremtése érdekében jelentős szervezeti előrelépés történt, azonban egy világos és megalapozott vidékfejlesztési stratégiának még a nyomait sem tudtam kiolvasni az előterjesztésből, de a mezőgazdasági bizottság elé terjesztett középtávú fejlesztési koncepcióban sem volt meg. Mindössze annyi tör tént, hogy a három területfejlesztési alapból a területfejlesztési célelőirányzatot a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetébe sorolták, a másik kettő pedig a Belügyminisztériumhoz került. Teljesen homályos azonban a támogatás formája és célrendszere, így a levegőben lógó témáról nem lehet érdemi véleményt mondani. A költségvetési törvényjavaslatban benyújtott törvénymódosítások okán meg kell állapítani, hogy az intézményrendszer fejlesztését jelentős ellentmondások és pazarlások kísérik. Konkrétan a 114. § h) pontjára gondolok, a gazdasági önkormányzatok visszafejlesztése, a gazdasági kamarákról szóló módosításai koncepcionális kérdéseket vetnek fel és döntenek el. Ez azért is furcsa, mert a Ház előtt van egy országgyűlési határozattervez et, amely a kérdéskör átfogó felülvizsgálatát ígéri. Túlzásnak tartom, hogy a kamarai törvényből olyan rendelkezések hatályon kívül helyezését indítványozzák, amelyekből egyébként is a mindenkori kormány mérlegelése alapján adható át közigazgatási feladat a kamaráknak. Arra pedig európai - nyugateurópai - országban nincs példa, hogy a termelők szaktanácsadási rendszerét államilag vezérlik. A gazdajegyzők állami irányítás alá vonását is meglepőnek tartom. Az 533 gazdajegyző eddig döntő részben szolgáltatáso kat és információkat nyújtott a termelőknek. A gazdasági önkormányzat testületein keresztül a gazdálkodók felügyelete és irányítása alatt álltak ezek a munkavállalók. Megjegyzem, hogy kiválasztásukban a települési mezőgazdasági bizottságoknak volt döntő sz ava. Úgy gondolják, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy állami hivatalnokhoz szívesebben fordulnak a gazdák segítségért, aki ráadásul szolgáltat és revizorkodik is egyúttal? Az Európai Unió követelményeivel ez teljesen ellentétes szervezetet jelent. Ha van a kormánynak plusz 700 millió forintja e célra, akkor azzal a megyei földművelésügyi hivatalok adminisztratív és ellenőrző bázisát kellene kiépíteni, illetve megerősíteni, mert a várható feladatok ezt követelnék meg. A tervbe vett
