Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NÉMETH IMRE (MSZP):
2489 költségvetés milyenségét - a kialakult valóság szabta követelmények mellett - a törvényben rögzítettek érvényesülésével kell értékelni. A törvényjavaslat áttanulmányozása alapján megállapítható, hogy a Torgyán miniszter úr által beharangozott 40 százalékos agrártámogatásnövekedésnek mára a fele sem i gaz. Ha a célterületek és funkciók tárcák közötti átcsoportosítását báziskorrekcióval vesszük figyelambe, kiderül, hogy az agrártámogatás 118 százalékra nő. Ez az érték megfelelne az agrártörvényben rögzített előírásoknak, az infláció és a GDParányos nemz etgazdasági növekedés reálértékének, ha a számsorok között nem mélyülnénk el, és nem vennénk figyelembe az egyéb determinációkat, azt, hogy a kimutatott összegből 2,4 milliárd forint zárolásra kerül az általános előírások szerint, és ki tudja, mi lesz a so rsa; azt, hogy az áthúzódó beruházási kötelezettségvállalás mintegy 10,5 milliárd forint, s jelentősen meghaladja a korábbi évekét; azt, hogy a gabonapiaci intézkedések hatása, főleg a kukorica intervenciós terhe áthúzódik a jövő év elejére; azt, hogy a sz olgáltatási díjak jelentős emelésével mintegy 1,3 milliárd forintra növekszik a gazdálkodók befizetése. Mindezek figyelembevételével állítjuk, hogy a jövő évi ténylegesen felhasználható támogatás nem éri el az agrárfejlesztési törvényben rögzített szintet, reálértéken, az idei mértéken marad, tehát törvényt sértő. Az agrárköltségvetés eddigi formálása engem egy lyukas zsákra emlékeztetett. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az 1999. évi pénzügyi szabályozórendszere tervében még tele zsákkal mutatkozott. A költségvetési törvényjavaslat kézhez vételénél már elfolyt belőle 20 százalék; a részletek megismerése után körülbelül ugyanennyi, tehát a tele zsákhoz képest 40 százalékos a hiány. Azt hittem volna, hogy kisgazda képviselőtársaim nem hagyna k ennyi lyukat vágni a tele zsákon! Ha a támogatási keret előirányzatát vizsgáljuk, jelentős arányeltolódásokat figyelhetünk meg. A piacra jutási támogatás 41 milliárdról 38,8 milliárdra csökken. Ennek a hátterében feltételezhetően az áll, hogy a kormány m ódosítani szándékozik az agrárrendtartásról szóló törvényt, eltörli a garantált áras felvásárlás intézményét, s a jövőben az irányárat tekinti a piacszabályozás fő eszközének. Ez nem is lenne baj; a tévedés ott van, hogy ez a módszer kevesebbe kerül az elő djénél. Az ár elfogadható szélességű lebegtetési sávban tartásának garanciája nélkül semmit sem ér az új rendszer. Nem tekinthető irreálisnak a gazdálkodók elvárása, hogy termelési költségeik az eladási árban térüljenek meg - erre nemcsak az energiaiparban kell garanciát nyújtani! Az intervenciós állami felvásárlásokra igenis forrást kell biztosítani, ha máshonnan nem, hitelből, mert fajlagosan ez a legolcsóbb módja a piac normalizálásának, a termelőket sújtó ciklikus veszteségek elkerülésének. Persze nem ú gy, mint a búza esetében jelenleg történik! A cél eléréséhez szükséges mennyiségben felvásárolt terményt, ha időlegesen is, de ki kell vonni a belföldi piacról, a keresletkínálat egyensúlyát ugyanis csak így lehet helyreállítani. Mi történik ma? A felhasz nálók többsége az állami készletekre spekulál, amit a garantált ár alatt is megszerezhet az ide vonatkozó rendelkezések szerint. Meg kell jegyeznem, hogy a rendeleteknek nem a darabszáma, hanem az eredményessége számít. Teljesen irreális egyébként a piacra jutási rovaton megjelölt 11 milliárd forintos bevétel, amit az intervenciós termények eladásából remél a tárca. A gazdálkodóknak ugyanis több mint fele a 3 ezer forintos jövedelempótló támogatást választotta, lemondva a garantált áras kvótájáról. A felvás árlás nem kis hányada pedig hitelből történt, és ezt a hitelt vissza is kell fizetni. Ugyancsak elégtelennek tartom az alaptevékenységi beruházásokra fordítható keretet, amely az előterjesztés szerint látszólag 14,5 százalékkal nő , az idei keretátcsoportosítás révén megnövelt támogatási összeget azonban nem éri el, még nominálértékben sem. Tekintsük úgy, hogy a kormány lemondott a gazdasági növekedésről az agrárágazatban? A kormányprogramban külön ki van emelve, hogy a mezőgazdaság részesedése a beruházásokból az 1980. évi 12,8 százalékról 2,2 százalékra zsugorodott, ami tényleg meghökkentő jövedelemhiányról árulkodik egy átalakulóban
