Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSURKA ISTVÁN, a MIÉP
2443 előző évekkel ellentétben a társadalombiztosítás 1999. évi költségvetése a terveknek megfelelően, legfeljebb a tervezett hiánnyal t eljesíthető. Annak reményében támogatja a Magyar Demokrata Fórum az előterjesztést, hogy a következő költségvetésben már az egészségügy is az úgynevezett kiemelt ágazatok között fog szerepelni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK ( Gyimóthy Géza) : Köszönöm. A MIÉP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció részére biztosított időkeretben, tehát a 20 percen belül két vezérszónokot kíván állítani. Elsőként megadom a szót Csurka István frakcióvezető úrnak. CSURKA ISTVÁN , a MIÉP ké pviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azt hiszem, ezt a mai ülésünket a társadalom nagyobb érdeklődéssel figyeli, mint a tegnapit vagy a tegnapelőttit, mert itt most, ha sokszor közvetve is, a nyugdíjkérdésről esik szó, és ez a társadalom nagy részét közvetlenül is érinti, míg a költségvetés egyéb kérdései sokszor elérhetetlen messzeségben vannak, éppen a megfogalmazások és a kérdések szakvonatkozásai miatt nagyon sok ember számára. Ezért tehát a mai szavaknak - az itteni érdek lődéstől függetlenül - nagy súlyuk van. Valóban így van. A társadalombiztosítás kérdései a mindenkori társadalom alapkérdései. De különösen fontosak ezek a magyar társadalom esetében, mert tudnunk kell - és gondolom, ezt tudja mindenki , egy különleges, s ajátságos társadalom a miénk: öreg társadalom; ahol a nyugdíjbiztosítás és mellette még az egészségbiztosítás is egyre romló helyzetben van, pusztán annak következtében, hogy egyre kevesebb aktív keresőnek kell eltartania aránylagosan egyre több idős ember t és még nem kereső embert is, de főleg nyugdíjast. Ez különleges megoldásokra kellene hogy sarkallja a magyar társadalmat, mert az már biztosan bebizonyosodott, hogy az eddigi nyomvonalon, az eddigi elképzelésekkel mindezt megoldani nem lehet. Hiszen akár milyen ügyesen rakjuk az egyik zsákból a másik zsákba a pénzt és a vagyont, ha erre a részre eleve több nem teremtődik, ha itt maga a vagyon, a társadalom vagyona, a gazdaság külön nem ad forrásokat vagy nem nyit forrásokat, ha erre a feladatra a gazdaság maga nincs ráállítva - legalábbis részben , vagyis ha a társadalombiztosításnak nincs saját vagyona, termelővagyona, akkor ez a kérdés ebben a helyzetben, amikor egyre több a nyugdíjas, egyre több az ellátandó ember, egyszerűen megoldhatatlan, és mindig i lyen részmegoldások - kicsit jobb, kicsit rosszabb megoldások - születnek. Ezzel kapcsolatban megállapítjuk, hogy igen, ezt a törekvést, ami elindult az új kormány részéről, amely kezdődött azzal, hogy - finoman mondva - szétoszlatta a társadalombiztosítás i önkormányzatokat, mi ezt helyeseltük... (Közbeszólás: Szétkergette!) , de természetesen azt is mondhatnánk, hogy szétkergette - így is jó! Ez helyes. Ez helyes volt, mert pénzpocsékoló, felesleges, az önkormányzatiságnak csak a látszatával működő fedőszer vekként ismerte meg ezeket a társadalom, és ennek a kézbevétele helyes. Ami most ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot és részben elszámolást vagy elszámolási indítványt illeti, itt részben hagyatkozunk az ÁSZ jelentésére. Az ÁSZ jelentése egy kivételtől eltekintve elfogadja ezt, illetve az ÁSZ jelentését mi egy tekintetben nem tartjuk teljes mértékben helyesnek: a tekintetben, amennyiben a hiányokat nem mutatja ki elég pontosan és következetesen és elég szigorúan; erről majd Lentner Csaba egyébként részl etesebben fog szólni. Amit tehát mi ezzel kapcsolatban - mármint a társadalombiztosítás mindkét részével kapcsolatosan - állítunk, az az, hogy ide vagyont kell betenni; nem eladni! Lehet, hogy ezt most így helyes eladni és felszámolni, de ha megnézzük, hog y ez a kérdés honnan indult, hogy valamikor, azt hiszem, az OTIé volt a Mátravidéki Erőmű vagy a MABIé, hogy kórházai voltak a társadalombiztosításnak, egyes részlegeinek, hogy működő vagyona volt, hogy szociális intézményei voltak, akkor most felötlik a kérdés, hogy miért nincs legalább egy gyógyszergyára. (10.30)
