Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. LENTNER CSABA, a MIÉP
2444 Miért nincsen olyan vagyonrésze legalább, amelyiknek a hasznából részesedik? Miért nincsen működő vagyona? Miért van minden eladva? A gyógyszertámogatásról mennyi szó esett ma! De hány gyógysze rgyár van, amelyik megszabhatja az árát a magyar gyógyszernek? Hány van? Egy sincs! El van adva, szét van szórva! Nem lenne helyesebb a magyar államnak a gyógyszerkutatásba, a gyógyszergyárakba fektetni a pénzt, és egy része még ezenfelül valódi haszonra i s dolgozhatna, és azonkívül a társadalombiztosításba befizetné a hasznát? És oda, ezekbe a saját gyógyszergyáraiba tenné be az állam a tőkét és a pénzt, a másik oldalon pedig kivenné. Természetesen ez olyan reform, egy olyan elképzelés, amelyet itt most ny ilvánvalóan nem bevezetésre javasolunk, csak a gondolkodást akarjuk megváltoztatni e tekintetben is, legalábbis elindítani olyan irányba, amely legalább kecsegtet azzal, hogy ebből a lápvilágból lesz valaha kivezető út. Mert azzal, hogy felállítunk magánny ugdíjpénztárakat és talán majd később még egészségügyi pénztárakat is, csak a bizonytalanságot növeljük. Pillanatnyilag a magyar gazdaság olyan állapotban van, a bizalmatlanságnak olyan légkörében dolgozik, hogy tulajdonképpen semmi bizalom nem lehet a mag ánnyugdíjpénztárak iránt, amikor óriási cégek tűnnek el büntetlenül, amikor ezek egy része már ilyen pénzt is magával vitt. El lehet hitetni ugyan sok emberrel, hogy jobb lesz, ha befizet, de pillanatnyilag még - csak félve mondom ezt, nem akarom a bizalma tlanságot tovább növelni - nem lehet teljes bizalommal lenni ezek iránt, mert nem tudja, hogy mi lesz húsz év múlva, hogy hogyan fogják elvinni a pénzét. Ez sokkal ellenőrzöttebb, sokkal magabiztosabban szerkesztett társadalomban csinálható meg csupán. Itt most még túlságosan korai, és elveszi a pénzt az egésztől, a társadalombiztosítástól. Egyébként mások is szóltak erről, örülök neki és helyeslem, amit előttem ebben a kérdésben elmondtak. A nyugdíjakról: mi elvben támogattuk ezt a nyugdíjrendszert, hogy t udniillik a nagyon kicsi nyugdíjakat mindenképpen sokkal jobban fel kell emelni, mint a nagyobbakat, mert a létminimum alatt élni, nem élet. Ez eddig rendben van. Azonban egy meglepetés ért bennünket. Ezt mint a Magyar Fórum szerkesztője és mint pártelnök, mint képviselő, képviselőcsoport vezetője mondom: soha ennyi levelet nem kaptunk híveinktől és ellenfeleinktől, mint ebben a kérdésben. "Csalódtunk bennetek, hogy miért támogatjátok ti ezt?" - ezek között természetesen én felismerem a provokatív tartalmú, egy központban, ugyanazzal a géppel vagy hasonló géppel írt leveleket (Derültség.) , de felismerem ugyanakkor a valódiakat, a valódi sérelmeket is, és emellett sajnos nem tudok hallgatva elmenni. Itt orvoslásra váró kérdés áll előttünk. Vannak emberek állí tólagos nagy vagy közepes, 3540 ezer forintos nyugdíjjal - és valljuk be őszintén, abból is nagyon nehéz megélni , akik azt mondják, hogy ők ezért a pénzért megdolgoztak, befizették. Igen, igazuk van - és most nem kapják meg azt, amit az előző kormány íg ért nekik. Ezeknek az embereknek hiába magyarázom, hogy az előző kormány ígéretei mennyit értek, sajnos több kell nekik. Ez csak szó, magyarázhatom, mondhatom, tudom, hogy mit értek, de többet kell ezért tenni. Tehát arra kérjük a kormányt, hogy ezen tessé k elgondolkozni, ez nincsen rendben, többet kell adni az egész nyugdíjastársadalomnak. Helyes annak az elvnek a fenntartása, hogy a nagyon szegényeket jobban kell támogatni, de azt is meg kell nézni, hogy valóban oda kerüle a támogatás a nagyon kis keres etűekhez, a nagyon kis jövedelműekhez és a nyugdíjasokhoz, mert ez sem biztos, és ezt képviselőink majd kimutatják. Összegezve: előrelépés történt ebben a kérdésben, de nem elégséges. Ami elfogadható, annak örülünk, de azt szeretnénk, ha legalább elkezdődn e a teljes átgondolása ennek a kérdésnek, mert különben évek után újra visszaköszönnek ezek a megoldatlanságok és soha nem kerülünk ki a gödörből. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót L entner Csabának, a MIÉP második vezérszónokának. DR. LENTNER CSABA , a MIÉP
