Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ
2437 jusson ennek a két nagy horderejű alapnak a kezelőivel, felügyelőivel. Szabadon megvalósíthatta volna a koncepcióját, mármint, ha lenne ilyen érzékelhető kon cepció. Ennek a törvénytervezetnek az indoklásában azt olvashatjuk, hogy a kormányprogramban meghatározott prioritásokat érvényesíti ez a költségvetés. Nézzük meg részleteiben, mi az, ami megvalósul majd vagy megvalósulni látszik! Első blokkban a bevételi oldalról szeretnék röviden szólni, utána a Nyugdíjalapról, majd az Egészségbiztosítási Alapról. Ami a bevételi oldalt illeti, itt valóban látványos lépést tett a Fidesz, hiszen járulékcsökkentést ígért, jelentős járulékcsökkentést, és amint ezt tisztelt ké pviselőtársaim tudják, ilyen járulékcsökkentésre vonatkozó törvénymódosításokat röviddel ezelőtt valóban elfogadott a Ház. A jelentős és látványos járulékcsökkentés a munkaadói járulékok vonatkozásában 6 százalék csökkentés, ugyanakkor az egészségügyi hozz ájárulás növelését, jelentős, mintegy 70 százalékos növelését is megszavazták már kormánypárti képviselőtársaim. Tehát a bevételi oldal kezelése a kormány, illetve a kormánypártok részéről körülbelül úgy néz ki, hogy az egyik kezükkel adnak, a másik kezükk el elvesznek. Látványosan adnak, miközben gondoskodnak vagy gondoskodni próbálnak a kiesett bevétel pótlásáról. (9.50) Hallhattuk az ÁSZ képviselőjétől, hogy ez a bevétel nagyon valószínűleg nem folyik be, tehát az ilyen módon mesterségesen leszorított bev étel befolyására nem lehet számítani. Vélhető, hogy hiány fog keletkezni. Nézzük, hogy mi történik a két alapnál, mi történik a két alapnál elsősorban a kiadási oldalon! Ami a Nyugdíjbiztosítási Alapot illeti, itt egy nullszaldósra tervezett költségvetés van a kezünkben, amelyről a szabaddemokraták ebben a speciális helyzetben azt gondolják, hogy most, tisztelt képviselőtársaim, hiányra kellett volna tervezni. Ha egy mondattal akarom kifejezni azt, hogy mit gondolunk erről a nyugdíjalapokra vonatkozó költs égvetésről, akkor úgy fogalmazhatnék, hogy a nyugdíjreformba vetett bizalom szétzúzásának költségvetését tartjuk kezünkben. Most így, a számok ismeretében egészen pontosan 45,7 milliárd forint az, amit a kormány, illetve a kormánypártok nem adnak oda a nyu gdíjasoknak. Ismert és több menetben lefolytatott az a vita, hogy 20 százalékos nyugdíjemelésre van a kormánynak kötelezettsége. Még a mai napi, érvényes, jelenlegi hatályos jogszabályok szellemében erről kellene beszélnünk, hiszen a társadalombiztosítási nyugdíjtörvény módosításának a tárgyalását a jövő héten kezdi majd meg a kormány, de tudjuk, az a szándék, hogy az érvényes jogszabályokat olyan módon változtassa meg a kormány, illetve a kormánypártok, hogy ne kerüljön kifizetésre ez a 20 százalékos emelé s. 45,7 milliárd forint az, amit nem enged a nyugdíjasok pénztárcájába bekerülni ez a kormány! De van egy másik probléma ebben a nyugdíjalapokról szóló költségvetésben, amely legalább ennyire fontos szá munkra, mert egy nagyon rossz gyakorlatnak az elindulását jelenti, és bizonyítéka annak, hogy mennyire átgondolatlanul, mennyire kapkodva készült ez a költségvetés, és mennyire nem számolt különböző következményekkel. Arról a bizonyos 1 százalékról szeretn ék röviden szólni, amit egy módosító indítvány formájában fogadott el a Ház. A tavalyi nyugdíjreform nagyon hosszú vitában kiérlelt, kiegyensúlyozott reform volt, az előző kormány nagyon sokat egyeztetett nyugdíjasszervezetekkel, pénzintézetekkel, nagyon n ehezen kalibrálta ki azt az arányt, amellyel a magánnyugdíjpénztárakat elindította. A törvény rögzítette, hogy ezekben az években 11 százalékkal nő - tehát 1999ben, 2000ben - az az egyéni járulékbefizetési arány, amit a munkavállalók a nyugdíjbiztosítón ak odaadnak. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell mondanom, hogy példátlan eset történt a múlt héten, illetve két hete, amikor a módosító indítványokról szavaztunk. Szeretném ezt a történetet újra felidézni a költségvetés tárgyalása kapcsán, hiszen valóban szokatlan, hogy úgy fogadjon el a Ház, a Ház kormánypárti többsége módosító indítványt, hogy azt az előterjesztő nem támogatta, hogy nem volt
