Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ
2438 mód nyilvános vitában érvelni a reformcsomagban elkészített, hatályba léptetett megoldás és a változtatás vonatkoz ásában. Három héttel ezelőtt, tisztelt képviselőtársaim, amikor a bizottsági vitában ez a módosító indítvány előttünk volt, akkor az előterjesztő képviselője erre az indítványra nemet mondott. Két bizottság tárgyalta ezt az indítványt - hogy tudniillik 1 s zázalékkal nőjön az a rész, amely a társadalombiztosítási nyugdíjpénztárba kerül, és csökkenjen az a rész, amely magánnyugdíjpénztárakba kerül , és egyik bizottságban sem kapott a javaslat egyharmadnyi támogatást sem, se a költségvetési, se az egészségügy i és szociális bizottság nem támogatta ezt a gondolatot, és még egyszer hangsúlyozom: maga az előterjesztő sem. Ezek után frakciókérésre szavazva az a meglepő helyzet állt elő, hogy a kormánypártok nagy többséggel átnyomták ezt a javaslatot. Azt hiszem, ho gy erre a történetre ráillik a puccs kifejezés. Ez nem parlamenthez és nem parlamenti demokráciához illő megoldás! Azt gondolom, nagy szükség lenne arra, hogy nyílt lapokkal játsszunk, hogy a kormány vállalja azokat a vitákat, amelyeket például egy ilyen n agy horderejű kérdés megváltoztatásával kapcsolatban vállalnia kell, hiszen itt 1 százalék egyéni nyugdíjjárulékbefizetés értéke 11 milliárd forint. 11 milliárd forint sorsáról döntött egy gombnyomással a kormánypárt, még egyszer mondom, úgy, hogy nem ter emtett helyzetet érdemi vitára! Ez egy olyan gyakorlat, amit nem lenne szabad folytatnia a jobboldali Fideszkisgazdakormánynak. A másik alapot illetően: azt gondolom, az Egészségbiztosítási Alapnál fontos lenne, ha nem önmagában vizsgálnánk ezeket a szám okat, és nemcsak az előző évhez viszonyítva vizsgálnánk ezeket a számokat, hanem egy kicsit hosszabb távon megnéznénk azt a tendenciát, ahogy az egészségügyi kiadások Magyarországon alakulnak. Egyrészt magam is hiányoltam, hogy ebből a költségvetésterveze tből eltűnt az 1997es év, mint ahogy megjegyezte az ÁSZ jelentése is. De én ennél sokkal hosszabb tendenciában igényelném ezt az elemző összehasonlítást, mert azt gondolom, hogy akkor egészen más következtetésre juthatnánk, mint amilyen érveket kormánypár ti oldalról gyakran hallunk. A szabaddemokraták állítása az, hogy a gazdasági növekedés megindulása lehetőséget adna az egészségügyi helyzet javítására. Minthogy nem történtek meg a kiadások tendenciájának elemező összehasonlításai, engedjék meg, hogy néhá ny számot magam is felidézzek. Nagyon fontos lenne legalább három dimenzióban, a reálértékek vonatkozásában, az egészségügyi kiadás GDPhez viszonyított aránya vonatkozásában és a hiány nagyságának a GDPhez viszonyított aránya vonatkozásában ezeket az öss zehasonlításokat megtenni. Ami a reálértéket illeti, ott azt látjuk, hogy az 1992. évihez képest az előző években volt egy nagyarányú csökkenés. Az 1995ös - utáni - gazdasági stabilizációs erőfeszítés erőfeszítést igényelt az egészségügytől is, jelentős á ldozatokat jelentett. A gazdasági növekedés azonban most már lehetőséget adna arra, hogy visszatérjünk az egészségügyi kiadások tekintetében reálértékben legalább az 1995ös színvonalra. Ez a költségvetés ezt nem teszi meg! Hasonló a helyzet, ha a GDP arán yához viszonyítva nézzük az egészségügyi kiadásokat. GDPben kifejezve az egészségügyi kiadások 1992ben a GDP 8,8 százalékát jelentették, 1994ben már 9 százalék felett volt ez a GDParány, utána, 1995ben került 8 százalék alá. Ha a pénzbeni és a termész etbeni kiadásokat együtt tekintjük, akkor azt látjuk, hogy 1995öt követően folyamatosan csökken a GDPben kifejezett egészségügyi kiadási arány, és 1999re, tisztelt képviselőtársaim, 6 százalék alá csökken. (10.00) Mi a helyzet, ha a hiány nagyságát vizs gáljuk meg ugyanígy a GDP százalékában? Akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt években túlzott volt az Egészségbiztosítási Alap hiánya nagyságának a megítélése. Ez a hiány kevesebb, mint a GDP 0,5 százaléka '98ban, kevesebb, mint
