Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP):
2385 forrá s. Ez utóbbi normatíva emelésénél tekintetbe vettük a kollégiumokat fenntartó önkormányzatok érdekeltségének viszonylagos hiányát, hiszen az általuk fenntartott intézményekbe jelentős részben más települések tanulói járnak, valamint azt a célt, hogy a koll égium ne csupán szálláshelyül szolgáljon az ott élő diákok számára, hanem az ott zajló munka szakmai hátterének fejlesztésével az esélyteremtés egyik intézményévé válhasson. Új központosított jogcímként megjelenik a normatív támogatás rendszerében az 1100 fő alatti kistelepülési, már működő iskolák támogatására szolgáló 1 milliárd forintos összeg, melyet azon intézmények vehetnek igénybe, amelyek kizárólag 14. osztályt működtetnek. Ezzel lehetővé válik az önkormányzatok eltérő jövedelemtermelő képességéből fakadó különbségek mérséklése. Tisztelt Országgyűlés! Az előbbiek alapján azt gondolom, világosak a prioritások, amelyek általam támogathatók. Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy önök is támogassák a törvénytervezet elfogadását. Köszönöm a figyelmük et. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Szólásra következik Pásztohy András képviselő úr, MSZP; felkészül Szászfalvi László. PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt, közel egy évtized folyamatait vizsgálva me gállapíthatjuk, hogy az agrárágazat súlyos, válságos időszakokon ment keresztül. Ha csak a kilencvenes évek első felére gondolunk vissza, így a kárpótlás, az élelmiszeripar privatizációja, a szövetkezetek kényszerű átalakítása, a vagyonuk szétosztása, mind komoly veszteségeket okozott a magyar falunak, a vidék fejlődési esélyének. Az agrárvertikum a különböző tulajdonosi érdekek mentén szétesett, és mint történelmünk során annyiszor, a legnagyobb vesztes a falu, a mezőgazdaságból élők lettek, legyen az egyé ni vagy társas vállalkozásban lévő. Éppen ezért példa értékűnek nevezhetjük azt a kezdeményezést, amely 1997 tavaszán egymás mellé ültette az agrárium szereplőit, így a termelők, az érdekképviseletek, a kamarák, a tudomány, az oktatás, valamint a pártok és a kormányzat képviselőit egyaránt. Megfogalmazták, majd aláírták a nemzeti agrárprogram téziseit, melyben felvázolták az ország adottságait, figyelembe véve a mezőgazdaság helyét, szerepét nemzetgazdaságunkon belül, valamint felvázolták a mezőgazdaság táv latait, különös tekintettel az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek megteremtésében. A kompromisszum, melyre az agrártársadalom reprezentánsai jutottak, példa értékű volt. Ez nagy lendületet adott az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény kim unkálásának, valamint elfogadásának. E törvény magában foglalja az agrárgazdaság cél, feltétel- és eszközrendszerét parlamenti és kormányzati garanciákkal. Mindezektől azt vártuk, hogy a politika - legalábbis részben - kivonul a mezőgazdaság alapvető terü leteiről. Úgy tűnik, ez csak álom volt. Amikor az 1999. évi költségvetési tervezet agrárkérdéseit vizsgáljuk, nem árt egy pillantást vetni arra, milyen helyzetben és állapotban van a ma mezőgazdasága. Sajnos 1998ban az agrárgazdaságban egyre súlyosbodó vá lság alakult ki. Ezt jelzik a gabonapiacon kialakult növekvő feszültség; a gabonaértékesítési nehézségek mellett igen súlyosan érinti a termelőket az árak csökkenése, mely gabonaféléknél 3035 százalék, míg az ipari eredetű anyagok, eszközök árai 1315 szá zalékkal emelkedtek. Mindehhez járul a csökkenő sertés- és baromfiár az orosz piacokhoz jobban kötődő ágazatok területén. Az agrárolló kinyílt, meghaladja az igen magas 199192es mértéket. Jogosan merül fel a kérdés: vajon mit tett a kormány? Kárenyhítést igen, megoldást nem. A Torgyán miniszter úr által oly gyakran említett több tucat rendelkezés helyett kettőhárom is elég lett volna, ha az működik. Azt a támogatást sem kaptuk meg a demonstrációk révén, ami a törvény szerint megilleti a termelőt, így a g arantált árat. Az agrárrendtartás részéről sem volt kellő reagálás a váratlan helyzetben. Ez annál is súlyosabb, mivel az elmúlt évben úgy a termelés finanszírozása,
