Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ENDRE SÁNDOR (Fidesz):
2383 lenne. Természetesen ezt a forrást vissza kell juttatni a felsőoktatási dolgozók bérének emeléséhez, hiszen tanársegédek és adjunktusok é hbérért dolgoznak az egyetemeken, főiskolákon, de ugyanúgy a többi docens vagy professzori szint fizetése is alacsony, és egy nagyon súlyos kontraszelekció következett be már vagy indult el az egyetemeken és a főiskolákon, amit párhuzamosan egy tanári elör egedés is kísér. Természetesen az oktatás minőségének kárára megy, ha ezen nem változtatnak. Ide sorolnám továbbá a kutatási források emelését, hiszen a statisztikák szerint, de ismerjük a gyakorlatból is, a kutatásra fordított összeg a GDP 0,70,8 százalé ka körül van, ha ezt megduplázzuk is, rendkívül alacsony, hiszen óriási elmaradottság van azon a területen, amelyben Magyarország még a világ élvonalában van. Ezért a kutatási források bővítésére pont az általam megjelölt 600 milliárd forintból is lenne le hetőség, mindenekelőtt olyan formában, hogy az egyetemek és a főiskolák kutatási bázisát növelni kell, és ez megtartó erő és generációváltó erő lehet, amely nélkülözhetetlen a felsőoktatás számára. Úgyszintén kiemelten idesorolom az egészségügyben mindenek előtt a fekvőbetegellátás műszerezettségének és kutatási bázisának a növelését, amely rendkívül elmaradott színvonalon és állapotban van, és ez kórházanként, térségenként is nagyon változó. Ebből a forrásból ennek a megoldása, finanszírozása is elvégezhet ő. Nem jelenik meg a költségvetésben az egészségügyben végrehajtandó béremelés, amely nélkül valójában az egészségügy fejlesztése és problémáinak a megoldása elképzelhetetlen. Tehát ehhez egy olyan módosításra van szükség, amely a költségvetés kiadási olda lait épp az általam említett forrásokból is úgy korrigálja, hogy ezek finanszírozhatók lehetnek és legyenek. Végezetül szeretném felhívni a figyelmüket, hogy Magyarország az 198990es évfordulón - amikor a nagy rendszerváltás reményeivel együtt vártuk az átalakulást , ha a fajlagos mutatókat tekintem, Európa viszonylagosan egyik gazdag országának számított, hiszen megvolt a vagyona, vagy még minimális volt az, ami a spontán privatizáció során eltűnt; egyetlenegy fillér belső adóssága sem volt; minimális v olt a munkanélküliség, és elviselhető, törleszthető volt a külföldi adósság. Ma Magyarország a világ egyik legszegényebb országa, hiszen az egy főre jutó közel 4000 dolláros adósságállományával a világ harmadik vagy negyedik legeladósodottabb országának sz ámít, eltűnt a vagyona, és óriásira nőtt a munkanélküliség, az eladósodottsági szintje pedig példátlan méreteket öltött, amely gyakorlatilag egy összeomlott gazdaság tükörképét adja. Ezen csak úgy lehet változtatni, ha hozzányúlnak azokhoz a pénzügyi forrá sokhoz, amelyekhez nem mertek eddig hozzányúlni, amely valójában a gazdaság megújhodásának a forrása is lehet, tehát a külföldi vállalatok és pénzintézetek adómentességének megszüntetéséhez és mind a belső, mind a külső adósság nagyon radikális leépítéséhe z. Enélkül nem lehet végrehajtani sem a szociális kiadások biztosítását, sem pedig az életminőség javítását. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót Endre Sándor képviselő úrnak, Fidesz; őt követi Pá sztohy András. ENDRE SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés mellett fogok érvelni, néhány, az oktatást érintő szempont mai vitába emelésével. Azt gondolom, a mai napon az oktatás, az oktatás ügye már sokszor szóba került, néha félreérthető, téves interpretációkkal. Helyes, ha ezek mellé most tényeket sorakoztatunk. Azt gondolom, hogy ez az előttünk fekvő költségvetés annak a következetes politikának a kézzelfogható megnyilvánulása, amit a FideszMagyar Polgári Párt az elmúlt évek során politikai programjában megfogalmazott, először a "Polgári Magyarországért" című vitairatunkban, melyet a polgárokkal folytatott dialógusban érleltünk választási programmá "Szabadság és jólét" címmel; ezt a választások eredményeként "A z új évezred küszöbén" címmel koalíciós partnereinkkel emeltük kormányprogrammá.
