Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
2382 Ide sorolnám még a Világbankkal kapcsolatos elszámolásokat, ami az egyik legkritikusabb területe a nemzetközi pénzügyi elszámolásoknak, hiszen közismert, hogy a Világbankkal megkötött külön böző úgynevezett projektfinanszírozási források mögött igen sok olyan tényező van, amely gyakorlatilag ezeknek a forrásoknak a nem megfelelő felhasználását tükrözi. Meggondolandó, hogy szükségese felvenni világbanki hiteleket, nem mindig alacsony kamatláb ra, ráadásul olyan feltételek mellett, amikor a világbanki hitelek - amelyeket használjanak bár az egészségügyben vagy az oktatásban, kiemelten a felsőoktatásban - nemegyszer 3040 százalékban külföldre visszamennek, hiszen a világbanki hitelek ilyen célú felvételének egyik feltétele, hogy külföldi szakértőket kell, sőt kötelező alkalmazni, olyan külföldi szakértői csoportot, amelynek tagjai nemegyszer semmit nem értenek a témához, csak azért jöttek el, mert világbanki és egyéb pénzügyi küldetésük van, ugya nakkor óriási forrásokat visznek el, hiszen a számukra kifizetett napidíj 500 és 1500 dollár között van, emellett természetesen a teljes ellátásukat is finanszírozni szükséges. Amikor egy ország ilyen rendkívüli mértékben mesterségesen eladósított, amikor 1,3 milliárd dollárnyi nettó tőkekivonás történt az országból, amikor kamatkifizetés, illetve adósságtörlesztés címén a költségvetésnek közel 50 százaléka kerül elvonásra, akkor az ilyenfajta külföldi hitelnövelés, amit a világbanki hitel is jelent, ez nem hogy nem szükséges, hanem kifejezetten káros. Ezért javasoljuk, hogy a Pénzügyminisztérium szíveskedjen felülvizsgálni nemzetközi pénzügyi elszámolásait, és természetesen ezeket a tételeket, ha lehet - sőt, ez szükséges is - emelje ki a költségvetésből, és ezek finanszírozását le kell állítani. Ha összehasonlítjuk, hogy milyen folyamatot írt le eladósodásunk és ehhez kapcsoljuk a humán fejlesztési beruházásokat, akkor bizony egy nagyon kritikus trendvonal jelenik meg ebben az idősorban, hiszen ha a '89 és ' 98 közötti tíz évet fogjuk át, akkor miközben az eladósodásunk, a belső adósság több mint kétszeresére növekedett, a külföldi bruttó adósság is ehhez az időszakhoz képest több mint kétszeresére növekedett, a kamatterhek az adatok szerint 181 százalékra, te hát gyakorlatilag majdnem kétszeresére növekedtek, addig a humán fejlesztési beruházások, tehát az oktatás, a kultúra, az egészségügy és sorolhatnánk a munkaerő védelmét szolgáló infrastrukturális beruházásokat, 60 százalékra csökkentek. Ez egyszerűen tart hatatlan állapot, hiszen a felsőoktatás, az egészségügy, különösen a fekvőbetegellátás szinte romokban van, és bár most a '99es költségvetésben nominális értéken 2025 százalékos kiadásnövekedést terveznek, ez nagyon hasznos, de ezzel sem a felsőoktatás, sem a kultúra, sem az egészségügy bajait nem tudjuk megoldani, miután a forrásokat más csatornán külföldi pénzügyi intézmények finanszírozására használják fel. És nagyon jól ismerjük, hogy minden évben a Nemzetközi Valutaalappal megkötött és szigorúan tit kosított szándéknyilatkozat alapján történik ezeknek a költségvetéseknek az elkészítése, illetve mintegy pénzügyi és gazdaságpolitikai felügyelők - Magyarországon helytartók - végzik ezeknek a sarokszámoknak az összeállítását. Ezért javasoljuk, hogy felül kellene vizsgálni a humán fejlesztési beruházások mutatóit, feltétlenül nagyobb mértékű emelkedést kell betervezni a következő évi költségvetésbe. Ennek megvannak a forrásai is, szeretném felhívni a figyelmet, mert hiszen, ha csak annak a bizonyos 600 mill iárd forintnak, amit a Magyar Nemzeti Banktól tisztességtelenül átvett a költségvetés, és piaci kamatozású devizahitellé alakított át, ha ennek a '99es 600 milliárd forintos terhét kiemeljük a költségvetésből, akkor természetesen ezek a tételek finanszíro zhatók. (16.20) Mint ahogy finanszírozhatók lennének a szociális kiadások is, beleértve akár a családok pénzügyi alapjainak növelését, akár a nyugdíjak rendezését. Szeretném kiemelni a felsőoktatás helyzetét érintően, hogy javasolni szeretnénk a Széchenyiösztöndíjak megszüntetését - amely további forrást teremtene, hiszen ez több mint 500 millió forinttal szerepel a költségvetés '99es kiadási rovatában - azért, mert ez egy igazságtalan elosztás. Nem azoknak juttatják a Széchenyiösztöndíjat, akik valóban megérdemlik, hanem akik jobban tudnak lobbyzni, a baráti körhöz tartoznak, ezért ennek a megszüntetése tisztességesebb
