Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VITÁNYI IVÁN (MSZP):
2348 garanciarendszer kezességvállalással foglalkozó fejezetrésze, amely igen bőven foglalkozik az agrárágaza tok garanciális lehetőségeivel. Ilyen például a vetési garancia, amely a gabonaágazatban 1516 milliárd forintos garancialehetőséget teremt meg a piacszabályozáshoz, ami korábban nem létezett. Főként az exporttámogatások vonatkozásában új finanszírozá si rendszer, exporthitelbiztosítékokhoz kötődő garanciák kerülnek bevezetésre olyan területeken, ahol nem működnek szorosan a garantált áras és irányáras rendszerek. Az intézményes biztosítékok közül továbbra is fennmarad a tőkepótló hitelkonstrukció. Az Európai Unióhoz való csatlakozás és felkészülés fontos fejezet az ágazat költségvetésében. Az intézményrendszer tekintetében fel kell készülnünk, hogy a közösségi forrásokhoz, amelyek a leendő csatlakozás kapcsán a magyar gazdaságban is megjelenhessenek, a z agrárintervenciós központot fel kell készíteni, hogy alkalmas legyen ezeknek a támogatásoknak a kezelésére, az intézményhálózat fejlesztésére, különös tekintettel az állat- és növényegészségügyi hálózatra. Igen fontos feladat az információs és statiszti kai rendszerünk korszerűsítése, amely alapvető feladata a csatlakozásra való felkészülésnek. Olyan adatbázisokat kell létrehozni, melyek egyfelől a földterületre vonatkozó információs rendszer, másfelől az állatállomány, ezen belül a tenyészállatok nyilván tartásához szükségesek. Az európai uniós csatlakozás felkészülését elősegíti az a 7,1 milliárdos nagyságrendű forrás, amely a költségvetésünkben reális számként látható. Egy megjegyzést engedjenek még meg, tisztelt képviselőtársaim: úgy gondolom, ha tegnap hajnalban 3 óra 25 perc és 4 óra 30 perc között Kis Zoltán képviselő úr közöttünk lett volna, akkor a gazdasági kamarákról és az Agrárkamara kérdéséről elmondhatta volna a véleményét. Befejezésül: az elmúlt napok folyamán több fórumon, szakmai tanácskozás on vettem részt mint gyakorló mezőgazdász, ahol az agrárágazat számos szereplője is támogatásáról biztosította a költségvetést, amely lehetőséget, biztonságot teremt, jövőt mutat az ágazat minden szereplőjének. Bízom abban, hogy az előttünk lévő költségvet és az agrárágazat minden résztvevőjének jövőjét alapozza meg, egyúttal támogatom és elfogadásra javaslom az 1999. évi költségvetést. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Hozzás zólásra következik Vitányi Iván, az MSZP képviselője; őt Bauer Tamás, az SZDSZ képviselője követi. Megadom a szót Vitányi Iván úrnak, az MSZP képviselőjének. (13.30) VITÁNYI IVÁN (MSZP) : Tisztelt Országgyűlés! A kormányzat nevében Homa János és Bán László is azt mondta a kulturális költségvetés részéről - mert erről kívánok szólni , hogy az évszázadban a kulturális költségvetésnek ez a legnagyobb emelkedése. Azt hiszem, ez jellemző példája annak, hogy a kormány naiv eufemizmussal úgy igyekszik beállítani a zt, amit sikerült elérni, mintha ez valami óriási nagy dobás lenne. Talán helyesebb lenne azt mondani, hogy az adott körülmények között, támaszkodva azokra az eredményekre, amelyeket a stabilizáció terén eleink elértek, megpróbáltuk megtenni, amit meg lehe t, és folytatni az utat. Mert hiszen amit teszünk, abban mindig a körülményekhez kell alkalmazkodni, mert csak arra a gazdaságra lehet építeni, ami van, mert csak azokra az emberekre lehet építeni, akik vannak. Ami a kulturális költségvetés ugrását illeti, érdemes visszanézni a történelemben. Lendvai Ildikó említette Klebersberg Kunó nevét, de említhetjük több másét is, mert például Révai József minisztersége idején is hatalmas emelkedés következett be a kulturális tárcában. Ebből, sajnos, a kultúrára nézve nem kellemes következtetést lehet levonni, nevezetesen azt, hogy a kultúra mindig akkor kapott többet, amikor olyan ember került a tárca élére, aki addig is erős embere volt a kormányzatnak. Klebersberg Kunó például korábbi belügyminiszterként került a Be thlenkormányon
