Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP):
2235 A tolmácsnál maradva tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy például szingaléz nyelv esetén óránként 15 000 forintért, Budapesttől Budapestig szállítva, s az utazást is fizetve, ismeretlen tájszólás hallatán elnézést kérve és távozva, természetese n ekkor is fizetve, lehet fordítót találni. Arról nem is beszélve, hogy például kínai kitoloncoltak esetén, pénzük nem lévén, Kínáig fizetjük hazautazásukat, miközben akár két hét múltán régi ismerősként üdvözölve ugyanők ismét a szállás lakóivá válnak. T udnunk kell ugyanakkor, hogy ezek az emberek pénz híján a zöldhatáron történő lebukásukig vagy sorozatosan követnek el bűncselekményeket létfenntartásuk érdekében, vagy magukat embercsempészeknek kiszolgáltatva várják sorsuk jobbra fordulását. Kérdésem: mi az olcsóbb és egyben veszélytelenebb számunkra? A jelenlegi helyzet fenntartása, vagy szigorítani a határőrizetet, módosítani vonatkozó törvényeinken, gyorsítani az eljárásokat, visszavenni tévesen alkalmazott liberalizmusunkból? A politikai támadásokat m egelőzendő mindenképpen megjegyezni kívánom ugyanakkor, hogy számtalan ártatlan koszovói albán menekült család is a szállás lakója volt, akiktől a bűnözés gondolata állt a legtávolabb. Tisztelt Képviselőtársaim! Térjünk vissza a rendőrkapitányságokra, mely ekből hazánkban körülbelül 150160 van, főkapitányságból pedig 20. A bűnügyi fertőzöttség mértéke, annak eloszlása nem ismer megyehatárokat, nincs tekintettel a kapitányságok közötti személyi és tárgyi feltételek különbözőségére. Ha a megyék mint földrajzi egységek helyett egyre inkább régiókban gondolkodunk, tegyük meg ezt a kapitányságok esetében is. A 20 tábornok, valamint 60 ezredesi rangú helyetteseik által meglehetősen kiegyenlítetlenül vezetett megyei rendőrfőkapitányságok helyett szigorúan szakmai alapon felállított, csökkentett számú kiemelt kapitánysággal, ugyanakkor hasonló módon kiegyenlített felszereltségű városi kapitányságokkal mindenképpen hatékonyabban és egységesebben lehetne a bűnözés elleni harcot felvenni. A jelenlegi helyzet visszásság ának illusztrálására csak egy példa. A négy megyei jogú város, amely nem megyeszékhely, tehát Nagykanizsa, Sopron, Dunaújváros és Hódmezővásárhely, többékevésbé alárendelt szerepet játszik saját megyéjében megyeszékhelyével szemben, mind létszám, mind esz közellátottság, mind szakmai presztízs vonatkozásában, holott bűnügyi fertőzöttség tekintetében például Nagykanizsa és Zalaegerszeg között nincs különbség. Tisztelt Ház! Ha most a költségvetés vitája során nem tennénk említést a mindennapjainkat sűrűn behá lózó korrupcióról, némaságunkkal cinkosak lennénk a vétkesek között. Nemcsak az a baj, hogy a megvesztegetés minden durva és finom válfaját lassan már génjeinkben hordjuk, szinte már örökítjük, hanem az igazi probléma az, hogy a költségvetésben nem szerepe ltethető ez a tétel egyik fejezetben sem, ezzel leginkább magunkat megtévesztve. Természetesen felvetésemet én is viccnek nevezném, ha ennek az önámításnak következményei nem lennének véresen komolyak. Tudom, elég érdekes lenne, hogy például a dologi kiadá sok között, annak 20 százaléka mértékéig megjelenítenénk a csúszópénzt, pedig az igazság az, hogy átlagosan ez az a nagyság, amit csak azért számítanak fel bizonyos szállítók, hogy a megbízás reményében legyen miből visszacsorgatni a megrendelőnek. Így ger jesztjük mi magunk is az inflációt, így tesszük magunknak drágábbá mindennapjainkat. Így fogy el a pénz már az év vége előtt, pótlására ezért szükséges újabb adókat kitalálni vagy a régieket megemelni. De már így ismer minket a fél világ. Nem egy külföldi folyóirat nevezte meg hazánkat a legkorruptabb európai országnak. Hogy mindennek mi köze a közbiztonsághoz? Ezer szállal kötődik hozzá. Ezek a korrupciós pénzek követhetetlen forgásba kezdenek, melynek állomásai drogelosztókban, bordélyházakban, autókeresk edésekben, magánfogadóirodákban, különböző alapítványokban találhatók. Sok pénznél jobb a több, mondják, ezzel minden folytatódik tovább, hiszen az igények is nőnek: az Opelnél jobb az Audi, az ópiumnál többet lehet kaszálni a kokainnal, fegyverrel keresk edni jobb, mint Amoszappannal, kiskocsmánál menőbb a night club, piramisjáték csúcsán állni kellemesebb, mint kártyacsatát nyerni. Legutóbb TuriKovács Béla képviselőtársam azt fejtegette, hogy a bűn elleni védekezés pénzbe kerül, hozzátéve azt is, hogy a támadás is. Kérdés: ki bírja tovább? Véleményem
