Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP):
2234 múlik egy társadalmi probléma leküzdése. A költségvetési törvényjavaslat elfogadása esetén - haladéktalanul - számtalan más, kapcsolódó törvény módosításával követni szükséges ezt a majdnem össznemzeti, hangsúlyozom: nem mindenkinek érdekében álló akaratot, valamint rövid határidőn belül a rendőr ségi fejekben is megkívántatik a szemléletváltozás. Tisztelt Ház! Miről is van szó tulajdonképpen? 1998ban az ismertté vált bűncselekmények száma sajnos el fogja érni a 650 ezret. Nem akarván elveszni a számok kínálta, akár tévútra is vezető statisztikákb an, csupán annyit engedjenek meg, hogy megállapítsam: ez a szám roppant nagy. Ebben a számban benne van a piti zsebestől kezdve, a fehér galléros szoftverfeltörőn át a fegyver- és kábítószercsempészig, a bérgyilkosig mindenki. E nagy szám oka elsősorban ga zdasági helyzetünk kialakulásának körülményeiben keresendő. De most ne nézzünk hátra, vizsgáljuk inkább azt, miképpen lehet a felhasználható keretből, esetleg azok átcsoportosításával, biztosítani a leghatékonyabb működést! El kellene végre dönteni, mi élv ezzen prioritást a rendőrségen belül: az általános nyomozóhatósági, a szabálysértési, az idegenrendészeti vagy a közlekedési feladatok? A felsorolt feladatok között meg kell találni a helyes arányokat, lehetőség szerint stratégiai időtávlatokban gondolkodv a, nehogy a politikai széljárás, amely eddig négyévente megfordult, legyen a rendező erő. Kinek az élete legyen fontosabb? Az évi 400 gyilkosság áldozataié vagy az évi 2500 halálos közlekedési baleset áldozataié vagy a 30 ezer súlyos sebesülté? Mondják, ho gy ostoba kérdésre ostoba választ lehet adni; ez igaz, de akkor ne a rendőrségre bízzuk a válaszadást azzal, hogy a rendőrkapitányságokra leosztott keretből nekik kelljen mérlegelni, hogy mire költsenek: üzemanyagra a járőröző gépkocsiba, gyors- és gépírór a a tanúvallomásokhoz, tolmácsra egy külföldi pénzváltó kihallgatásához, esetleg a nyomozókutya kiképzésére, mert ennek kapkodó eldöntése esetenként jóvátehetetlen szakmai hibákat okozhat. A magyar rendőrség, illetve szervei - legalábbis eddig - nem folyta ttak tervszerű gazdálkodást, hanem a túlélésre törekedtek. Történt mindez amiatt, mert az éves költségvetésük nem az igényekből kiindulva, hanem az előző évi bázison lett megállapítva. A rendőrségen ugyanakkor együtt él a szűkösség a pazarlással. Miközben a szolgálati gépkocsik jelentős része negyedmillió kilométer futásteljesítménnyel igyekszik a bűnözők 200300 lóerős autócsodái után, vagy a vizsgálótisztek sajátkezűleg, harmincéves írógépen pötyögik a jelentéseiket, addig a nem kellően szabályozott előír ások nyomán egy határmenti településen egymástól, mondjuk, ezer méterre lévő határőr- és rendőrőrs között kapcsolatot tartani csak hat különböző illetékességi körű, közbülső, közöttük természetesen budapesti hatóságon keresztül lehetséges. Másik példaként említhetném a magas rangú tisztek külföldi családi kéjutazását, melynek fedőneve: szakmai út, melyre alkalmanként sok százezer forint megy el. Ha már a nem kellően szabályozott területek jöttek szóba, nem mehetünk el szó nélkül az idegenrendészet égető pro blémái mellett, annál is inkább, mivel a bűnügyi krónikákban egyre többször a hazánkba legváltozatosabb módon érkezett, többnyire nincstelen külföldi személyek által elkövetett bűncselekményekkel találkozunk. Senki nem tagadhatja le, hogy 1989ben Magyaror szág akkori vezetői az általuk tévesen értelmezett európai normáknak való megfelelni akarás közben olyan nyitottá tették országunkat az egész világ számára, hogy ezt a határnyitással járó biztatást komolyan vették Bangladestől Etiópiáig, Törökországtól Ang oláig. Lakóhelyemen, egyben választókörzetemben, Nagykanizsán a közelmúltban a határőrigazgatóságon tettem látogatást, ahol ijesztő dolgokat láttam, illetve hallottam. Csupán néhány számadat: a szállás befogadóképességének folyamatosan 46szorosát teszik ki a bentlakók, ottjártamkor kétszázan voltak, akiknek az itt eltöltött mindennapja akár 5000 adóforintunkba is kerülhet, miután állandó orvosi ügyelet, esetenként pszichiáter, féregirtó, tolmács teszi elviselhetővé itttartózkodásuk mindennapjait. (19.00 )
