Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. KARL IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
2229 hogy sok dologba belekap ez a költségvetés. Nyilvánvalóan ennek is eredménye az, hogy sok helyen kellett törvényeket módosítani. Nem osztom az ÁSZ azon véleményét, hogy ez önmagában jogbizonytalanságot eredmén yezne, vagy a törvények tekintélyét rontaná. Ez az állítás akkor lenne igaz, ha itt olyan módosítások történnének, amelyek a költségvetésnek csak a pillanatnyi érdekeit szolgálnák. Azt gondolom, ezek a törvénymódosítások nem ilyenek. A költségvetés általán os tartalékát az államháztartási törvény szerint a kiadási főösszeg 0,5 és 2 százalékában kell meghatározni. Ugye 19 milliárdot terveztünk, ez 0,54 százalék, és akkor itt a sokat vitatott 1,9es zárolás kerül szóba, az ÁSZ véleménye kapcsán. Itt az ÁSZ úgy fogalmaz, hogy mivel az Országgyűlés rendeli el ezt a zárolást, a zárolás feloldásánál, ha úgy alakulnak majd a költségvetési elvárások, ahogy a kormány tervezte, akkor ezt az Országgyűlésnek kellene megtennie. Óvatosan fogalmaz az ÁSZ, mert nem hivatkozi k államháztartási törvényi helyre, hanem csak azt mondja, hogy így illene eljárni. A pontosság kedvéért itt azt azért el kell mondanunk, hogy az államháztartási törvény 38. §a egyértelműen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy az általános tartalék felett a k ormány rendelkezik. Tehát az államháztartási törvénynek megfelelően járunk el akkor, ha ezt a feladatot a kormányra bízzuk, és nem vonjuk az Országgyűlés kompetenciájába. A központi beruházások kapcsán egyről szeretnék csak szólni. Itt viszont az Állami Sz ámvevőszék véleményét osztom. Egy olyan beruházásról van szó, konkrétan a 6os út fejlesztése - baranyai képviselőként érthető, hogy ezt említem. Az Állami Számvevőszék úgy fogalmaz, hogy a tavalyi évi költségvetés áthúzódó beruházásként, illetve egy majda ni beruházás megalapozásaként tervezett erre forrásokat. Most ebben a költségvetésben ezt nem említi meg a törvénytervezet, az indokolásban nem szól róla, sőt még a zárszámadási törvénytervezet sem említette. Nem lehet azzal elintézni a kérdést, hogy bizon yos célelőirányzatokban majd lesznek erre források. Azt gondolom, ha a költségvetés egy politikai dokumentum, politikai üzenete is van - és van , akkor fontos, hogy ezeket a pici gesztusokat megtegyük azoknak, akik ezt nagyon várják. Mivel nem pluszforrás okat szeretnénk erre a 6os útra fordítani, realisták vagyunk, és tudjuk azt, hogy csak a beruházás megalapozásának van lehetősége, de nagyon fontosnak tartanánk, ha ez megfogalmazva meg is jelenne a költségvetésben; ezért ilyen tartalmú módosító indítvány okat tenni fogunk. Elismerve egyébként elsősorban a keletmagyarországi képviselők óhaját, hogy ezeket a keleteurópai régiókat, megyéket célszerű és kell fejleszteni - mindig is támogatni fogom déldunántúli képviselőként is , azonban azt kérem képviselő társaimtól, és kérem a kormány képviselőitől, hogy azért minden második mondatunkban utaljunk arra is, hogy DélDunántúl azért nem olyan, mint a Dunántúl. DélDunántúlra került a legkevesebb működő tőke, még kevesebb, mint KeletMagyarországra. Tehát ha a külföldi tőke bizalmát néhány mondatos fogalmazással, a költségvetésben tett néhány mondattal erősíthetjük, akkor ezt tegyük meg a déldunántúli régió fejlesztése érdekében is. A harmadik gondolatkörre térve: a költségvetési bizottsági ülésen azt mondtam, hogy sok mindent lehet állítani erről a költségvetésről. Egy biztos, hogy ennek a költségvetésnek van arca: ha a költségvetés vázát nézzük, és a váza alatt nyilvánvalóan azt értem, hogy 5 százalék gazdasági növekedéssel kalkulál a kormány, más számítások s zerint egy kicsit óvatosabban, 4 százalék növekedéssel is kalkulál; ha az államháztartási hiány mértékét 3,95 százalékra kalkulálja - megjegyzem, az idei költségvetés még 4,9 százalékkal kalkulált - akkor, amikor tudtuk azt, hogy az idei évben is jelentőse n nő a gazdaság dinamikája. Választások évében voltunk, önök nem akartak a 4,9nél lejjebb menni. Mi is választhattuk volna ezt a kényelmes megoldást. A jövő érdekében nem ezt tettük, hanem radikálisan igyekszünk leszorítani ezt a hiányt. Akkor amikor 101 1 százalék inflációval kalkulálunk, amikor a reálbérek növekedésének 23 százalékával kalkulálunk, nagy eltérésekkel, amikor a költségvetési elvonást 47 százalékról 45 százalékra kívánjuk csökkenteni, ezeket a tételeket értem én a költségvetés váza alatt.
