Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. KARL IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
2230 Azt gondolom, ezen a vázon - kormánypártiak vagy ellenzékiek - még összeveszni sem tudunk. Amikor már azt mérlegeljük, hogy teljesülni tudnake ezek a számok, akkor már lehet vita köztünk. Mi azt gondoljuk, feszített ugyan a költségvetés bevételi oldala, d e az teljesíthető, és a kiadások is reálisan vannak megtervezve. Itt már lehet persze vita köztünk, volt is vita köztünk a költségvetési bizottsági ülésen. Mondandóm elején mondtam azt, hogy Kádár Béla terminológiájához, fogalmaihoz szeretnék visszatérni, bár megjegyzem, más mértékadó képviselőtársaim tavalyi megszólalásait is áttanulmányoztam. Az SZDSZ soraiban Tardos Márton, Bauer képviselő úr, Burány Sándor, Varga Mihály - most államtitkár, akkor még képviselő - elmondott szavait is. Tehát visszatérve Ká dár Bélához: Kádár Béla úgy fogalmazott tavaly, és ma is azt gondolom, hogy egy általános érvényű igazság, ami történt, nem feltétlenül csak a Hornkormány hibájából, tehát én nem ezt állítom, hanem azt mondom, az elmúlt tíz év örökségeként a pénzügyi egye nsúly megteremtése érdekében egy bizonyos társadalmi deficitet, ahogy ő fogalmaz, vagy nemzeti deficitet halmoztunk fel. Mit értett ő ez alatt, és mit értünk mi ez alatt? Ez miben jelenik meg? Abban a tömeges elszegényedésben, térségek leszakadásában, soh a nem látott népességfogyásban, a kultúra, az oktatás és az egészségügy drámai helyzetében; és az önök által is említett közbiztonság hiányát állapította meg a volt miniszter, tehát a közbiztonság nem létében mérhető ez a társadalmi deficit. Mi az, amit cs inálhat ez a kormány? Nyilvánvalóan ebben a szituációban, ha hosszú távon gondolkodik, ezt a deficitet, ezt a társadalmi deficitet megpróbálja oldani. Más módon fogalmazva, a jövő felélésének folyamatát kívánja megállítani akkor, amikor családokban gondolk odva alanyi jogúvá teszi a családi pótlékot, visszaállítja a gyest, gyermekek utáni adókedvezményt vezet be, a tandíjat eltörli, a tankönyvek áfáját csökkenti, a lakásépítés esetén bizonyos szituációban áfavisszaigénylésre ad lehetőséget, illetékdolgok, é s még sorolhatnám. De ebbe a körbe tartozik az is, amikor jelentősen növekednek az oktatás és a kultúra forrásai, s jelentősen növekednek a közbiztonság forrásai is. Nincs idő itt részletekbe belemenni, ezért azt gondolom, ezek azok az állítások, és ezek a zok a jelzések, ezek azok a konkrét tettek a költségvetésben, amelyekkel ezt a felhalmozott társadalmi deficitet akarjuk oldani és csökkenteni. A nemzeti deficitről - megint Kádár Béla gondolkodásában maradva, és itt Tardos képviselő úr felszólalásához is visszanyúlok : a költségvetési bizottsági ülésen azt mondtam, az elvitathatatlan, hogy a vállalati szektor jövedelmének növeléséről gondoskodik ez a költségvetés. Akkor, amikor a nemzeti deficitet oldani akarjuk, akkor ezt a módját választjuk. Mi hiszünk abban, hogy a vállalkozói szektorban, elsősorban a kis- és középvállalkozói szektorban ott hagyott több mint 100 milliárd forint beruházásokra fog fordítódni, tehát amit nem vontunk el a vállalatoktól. Itt a tbjárulék jelentős csökkentésére gondolok. (18. 40) Vitatható persze, hogy ez beruházásokra fordítódike és ez szerkezetváltozást is eredményez. Mi hiszünk abban, hogy ez így fog történni, s ha ez így történik, akkor az a felhalmozott nemzeti deficit is csökkenni fog, ami szintén az elmúlt tíz év öröksé ge. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy egy hosszú távon gondolkodó kormány első költségvetését tárgyaljuk. Ez az első költségvetés megalapozza a következő évek gazdaságpolitikai mozgáslehetőségeit. A társadalom egészének érdekeit ké pviseli ez a költségvetés, és ugyanakkor a társadalom mikrorégióiban ott lévő családok érdekeit is maximálisan szolgálja. Azt gondolom, amikor elkövetkezik a költségvetési végszavazás pillanata, akkor ellenzéki képviselőtársaim is csak remegő kézzel fogják megtalálni a "nem" gombot, kormánypárti képviselőtársaim pedig biztos, hogy jó szívvel szavaznak a költségvetésre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
