Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. KARL IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
2228 Ugyanakkor már megfogalmazza ennek az új kormánynak azokat a prioritásait, amelyeket a kormányprogramban már lefektetett. Más meg közelítésben azt gondolom, hogy ez a költségvetés az első olyan költségvetés tíz éve, ami már nem az átmenet költségvetése. Szakít azzal a rövid távú gondolkodással, ami az elmúlt tíz év költségvetését jellemezte, elismerve azt, hogy az elmúlt tíz évben pe rsze a kényszerek olyan nagyok voltak, hogy igazán szárnyaló költségvetéseket csinálni se lehetett. Ma a lehetőség más, elfogadom Bauer képviselő úrnak azt az állítását, hogy ez is az örökség része, csak azt tenném hozzá, hogy nem feltétlenül csak az elmúl t három év örökségének része, hanem az elmúlt tíz év örökségének része; mert azt gondolom, hogy így teljesebb ez az állítás. Azt gondolom, hogy erre a költségvetésre az is jellemző, hogy nem sok kicsi költségvetés fekszik itt most előttünk. Először találko zunk azzal, hogy a költségvetést, az államháztartás teljes rendszerét egyszerre tárgyalhatjuk, és ez se fordulhatott elő az elmúlt tíz évben. Hisz itt van előttünk az ország költségvetése, a tbalapok költségvetése, az elkülönített állami pénzalapok jó rés ze be lett emelve a költségvetésbe, és láthatjuk az államháztartás egyik alrendszerének, az önkormányzatoknak a költségvetési mozgáslehetőségeit is. Úgy is megfogalmazhatnám ezt a gondolatsort, hogy először van arra lehetőség, hogy az államháztartás preamb ulumában megfogalmazott számviteli alapelvek érvényesüljenek, amit az államháztartási törvény megkíván a teljesség, az áttekinthetőség és így tovább, nem sorolom, hisz képviselőtársaim tudják, hogy mi van ott a preambulumban megfogalmazva. (18.30) Még mind ig az általánosok között egy megjegyzés: azt gondolom, a politika most először következetes. Akkor, amikor számunkra felemelő módon megválasztottuk a miniszterelnököt - másoknak ez esetleg nem volt ilyen felemelő pillanat , akkor a kormányprogram elfogadá sáról is döntöttünk. Akkor a személy volt reflektorfényben, és akkor még nem gondoltuk volna, hogy a kormányprogram is hangsúlyossá válik. Ebben a költségvetésben a kormányprogram aprópénzre váltása megkezdődik, de ez csak az első lépés. Ebben lesz még nég y év és talán több időnk arra, hogy ezt a kormányprogramot megvalósítsuk. Az ÁSZvéleményeire néhány mondatos reagálás: Nyikos László ÁSZalelnök úr a költségvetési bizottság ülésén úgy fogalmazott, hogy valamifajta magyar szabadalomról van szó, amikor az ÁSZ a költségvetést véleményezi. Arra utalt, hogy ez Európa országaiban általában nem gyakorlat. Azt gondolom - és egy új képviselő számára biztosan gondolom, hogy így is van , az ÁSZ véleménye sokat segít abban, hogy a költségvetést az ember reálisan ért ékelje. Tehát ha magyar szabadalom is, én ezt hasznos szabadalomnak tekintem. Az ÁSZ megemlíti azt, hogy a központi költségvetésben kell jóváhagyni a hiány finanszírozásának módját. Utal az Áht. 8. §ára, 27. és 28. §ára. Kétségtelen, ez van megfogalmazva az Áht.ban, és úgy tűnik, hogy a költségvetési tervezet 4. §a ezt nem teljesen elégíti ki, mert csak annyit mond ez a 4. §, hogy a pénzügyminiszterre bízza a hiány finanszírozásának módját, és azt az Áht. keretei között teheti. Én a Pénzügyminisztérium álláspontját osztom e tekintetben. Ha ennél többet tennénk be a költségvetésbe, akkor már költségvetési titkokat fecsegnénk ki, és ez lehetőséget biztosítana a pénzpiac manipulálására. Ugyanakkor azt is elismerem, hogy az Áht. az én olvasatomban is ennél t öbbet kívánna meg, csak életidegennek tűnik az Áht.nek ez a megfogalmazása. Az államháztartási törvény 36. §a a kormány feladatává teszi, hogy terjessze be azokat a törvénymódosításokat is, amelyek megalapozzák a költségvetést. Harminckilenc ilyet sikerü lt beterjeszteni. Amikor felszólalásomra készültem, megnéztem, hogy a tavalyi költségvetésnél mennyi ilyen volt. Ott csak húszegynéhány volt. Tehát mi ezt sajnos - de más szempontból érthető módon - jelentősen túlteljesítettük. Tardos Mártont idézem, aki a költségvetési bizottsági vitában azt mondta,
