Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. KARL IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
2227 DR. KARL IMRE (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azért kértem egy rövid hozzászólásra szót, mert úgy gondolom, hogy ez a kérdés, az Európai U nióhoz való csatlakozás kérdése olyan fontos kérdés, hogy érdemes erre reagálni. A vezérszónoklatokban is hangzott el ebben a témában komoly kritika, több kormánypárti képviselő, vezérszónok megemlítette ezt a kérdést - mint egy különösen jó helyzetben lév ő ügyet. Azt gondolom, el kell hogy mondjuk, itt, ebben a Házban újra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdései most, november 10e után, amikor minőségileg megváltozott a helyzet, és a csatlakozásnak egy olyan időszaka következik el, ami az orszá g számára meghatározóan fontos, jelenleg sem és az 1999es évben sincs megfelelő módon finanszírozva. Balsai István képviselő úr is azt mondta, hogy lámlám, milyen sok pénzt fordítunk mi erre most, amikor korábban a Hornkormány csak a két ezrelékét, 19 m illiárdot adott erre a célra. Meg kell, hogy mondjam, hogy most ebben a költségvetésben a konkrét acquiselv átvételére és a nemzeti program megvalósítására 6,4 milliárd forint van a költségvetésben. Ez egyébként 0,18 százaléka a költségvetés kiadási főöss zegének, és most sajnos a képviselő úr nincs itt, de ez matematikailag egy picivel kevesebb, mint a két ezrelék; tehát most, jelen pillanatban még ennyi sem fordítódik. El kell, hogy mondjam, hogy a Szocialista Pártnak az a véleménye, hogy az euroatlanti csatlakozásra nemhogy sok ez a pénz, hanem igenis nagyon kevés, és ezeknek az összegeknek a társfinanszírozásokban sokkal jobban meg kellene jelenniük a költségvetés megfelelő fejezeteiben. Úgy gondoljuk, hogy a költségvetés ebből a szempontból mindenképpe n módosításra kell hogy szoruljon, különösen azért, mert jelen pillanatban van ennek a témának felelős minisztere is, még ha tárca nélküli is. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. (Taps az MSZP padsoraiban.) Hozzászólá sra következik Hargitai János képviselő úr a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Kupa Mihály független képviselő úr. Képviselő úr, öné a szó. DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! "A kormány költségvetése sajnos ismét nem lett az ország költségvetése. Ez kár, nagy kár, sőt hiba." Mielőtt azt gondolnák ellenzéki képviselőtársaim, hogy eltévesztettem, hogy miért jöttem föl ide a pulpitusra, közlöm önökkel, hogy egy idézetet olvastam föl az elmúlt évi költségvetés vitájából, és Kádár professzort idéztem. A Kádár professzor úr által mondottakhoz még többször hozzá szeretnék nyúlni. A tízpercesre tervezett mondandóm után arról szeretném meggyőzni önöket, hogy ma ennél a vitánál egy ilyen tar talmú mondatot megfogalmazni, mint amit Kádár professzor úr az elmúlt évi költségvetés kapcsán megtett, azt gondolom, csak demagógiával lehetne megfogalmazni. Mondandómat három kérdéskör köré csoportosítom. Először a költségvetést általánossá gaiban kívánom elemezni, elsősorban a költségvetés újszerűségeire szeretnék rámutatni. Egy második gondolatkörben az Állami Számvevőszék által tett megállapítások közül néhányat - amit izgalmasnak vélek - szeretnék szóba hozni és az álláspontomat kifejteni . Egy harmadik gondolatkörben a költségvetés politikai üzenetéről, a prioritásokról szeretnék szólni. Általánosságban a költségvetésről: Azt gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy tökéletes költségvetés nincs, a tökéletességet úgy értve, hogy egy ol yan költségvetés, amely a társadalom minden rétege, minden érdekcsoportja számára azonos módon biztosítana minden lehetőséget. Ugyanakkor sokszor tapasztaltuk azt az elmúlt tíz évben, hogy volt törekvés ilyen költségvetések készítésére, hogy kicsit adni mi ndenkinek, vagy azonos módon elvenni mindenkitől valamit. Ez a gondolkodás az elmúlt tíz évben jellemző volt a költségvetés készítésére. Ez az első olyan év, amikor ezzel a gondolkodással a kormányzat radikálisan szakít. Egy olyan költségvetés van előttünk , ami természetes módon az előző kormány költségvetési irányelveire is épít, és ez nem baj, ezt teljesen normálisnak tekintem.
