Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2219 térségek egyike lesz a világban." Igaza van! Csak vegyük észre: azt, hogy harmadik éve ilyen stabil, kiegyensúlyozott növekedés van az országban, ezt ez a kormány örökölte az előző időszakból. Azt mondta a pénzügyminiszter úr: "A magyar gazdaság különösen szoros szálakkal kötődik az Európai Unió fejlett országainak gazdaságához. 1999ben is az export növe kedése lesz a gazdaság motorja, bár a '98ban kiugró évi 20 százalék fölötti exportnövekedésnél lassúbb, 1214 százalékos növekedési ütemre számítunk." Igaz! Ilyen képet mutat a magyar gazdaság, a szocialistaszabaddemokrata koalíció négyéves gazdaságpolit ikai tevékenysége után. Tisztelt Országgyűlés! Ez része az örökségnek. (Varga Mihály: A Postabank is!) Az export mellett gyors, évi 1112 százalékos beruházásnövekedés is várható, ami nagymértékben hozzájárul a versenyképesség és az egyensúly javításá hoz. Így van; "további javításához", kellene hozzátennünk. Hiszen az a gazdaságpolitika, aminek oszlopa volt a kegyetlen stabilizáció, ami versenyképessé és kiegyensúlyozottá tette a magyar gazdaságot, aminek oszlopa volt az a privatizáció, ami külföldi tő két hozott az országba, enélkül sem ezt a növekedést, sem ezt a külkereskedelmi teljesítményt, sem ezt a beruházásnövekedést nem tudná fölmutatni Magyarország. De ami talán a legfontosabb, ismét a pénzügyminiszter urat idézem: "Októberi amerikai utunk sor án egyértelművé vált, hogy Magyarország kikerült a külföldi adósság csapdájából és partnereink is belátják, hogy megálljuk helyünket a világgazdasági versenyben." Tisztelt Országgyűlés! Hogyan is kerültünk ki a külföldi adósság csapdájából? Úgy kerültünk k i a külföldi adósság csapdájából, hogy a szocialistaszabaddemokrata koalíció felgyorsította a privatizációt, ahogy önök szokták mondani - a miniszterelnök urat idézem , "önök jószerivel mindent eladtak". Talán emlékeznek még az Aktuális című műsorban err e az interjúra. Ennek következtében nem elkótyavetyéltük a nemzet vagyonát, hanem adósságcsökkentésre fordítottuk. Ismételten köszönetet mondok a jelenlegi kormánykoalíció pártjainak, hogy a GálKeller módosító indítványra igennel szavaztak (Taps az MSZP p adsoraiban.), és így módunkban volt adósságcsökkentésre fordítani a privatizációs bevételeket. Annak is örülök, hogy a mostani költségvetési előirányzat ennek a politikának a folytatását irányozza elő. El kell tehát mondanunk, hogy a jelenlegi kormánykoalí ció egy egészen más örökséget kapott, egy növekvő, kiegyensúlyozott, javuló versenyképességű gazdaságot kapott. Ezen a talajon persze lehet gazdaságpolitizálni. Nem mondanánk igazat, tisztelt Országgyűlés, ha csak ezt látnánk az örökségből, mert természete sen az örökség nemcsak ebből áll; áll az örökség másból is. Áll olyan dolgokból is, mint a Postabank adóssága, ezt valamennyien tudjuk, ami persze nem annyi, mint annak a bankkonszolidációnak a terhei, amit az MDFkormány produkált annak idején, de ez is e gy jelentős teher. Áll olyan dolgokból, mint különféle kötelezettségek, áll olyan dolgokból, mint egy csomó megkezdett infrastrukturális beruházás, amelyet önöknek módjukban áll félbeszakítani, és kétségtelenül áll olyan dolgokból is, mint például az agrár törvény, amelyik az agrártámogatások növelésére kötelezi a mindenkori kormányt. Én ezt egy terhes örökségnek tekintem, de tekinthetem is, mert én voltam az egyetlen az Országgyűlésben, aki ellenezte, hogy ilyen kötelezettséget vállaljon az Országgyűlés. Eg yetlen akkori ellenzéki képviselőnek sem volt ez ellen kifogása. Kétségkívül kötelezettség a katonai kiadásoknak a NATOcsatlakozással kapcsolatos növelése, amit valamennyien tudomásul vettünk. Nem emlékszem arra, hogy bárki a jelenlegi kormánykoalícióból az előző ciklusban ezt kifogásolta volna. Ezek kötelezettségek, kétségkívül terhes kötelezettségek. Van még örökség, és én ezt tartom a legsúlyosabbnak: azok a szociális feszültségek, amelyek az elmúlt tíz év - hangsúlyozom: az elmúlt tíz év - gazdasági vá lsága és a válságból való keserves kilábalás árát jelentik Magyarországon. Kétségtelen tény, tisztelt Országgyűlés, hogy az a 33,5szeres különbség a legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmű tized között, 78szorosára növekedett a rendszerváltás óta. Enne k a növekedésnek is körülbelül a fele esett az MDF kormány ciklusára, fele az MSZPSZDSZkoalíció ciklusára. Ezt az árat fizettük meg, nem a rendszerváltásért, nehogy azt higgyék, hanem a gazdasági válságért és a válságból való kilábalásért.
