Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2218 Véleményem szerint az önhikit évek hosszú során át igénybe vevő önkormányzatok tényleges helyzetén perspektívában ez nem segít. Fontosabb lenne annak elérése, hogy az önkormányzatok kikerüljenek ebből a kategór iából. Egyrészt ösztönzéssel, másrészt a normatív támogatás felülvizsgálatának esetleg egyedi meghatározásával lehetne ezt elérni, mint ahogy arra már a feladatorientáltság fontosságának hangoztatásával utaltam. A címzett és céltámogatásokról röviden: Magá val a rendszerrel szemben vannak fenntartásaink, bár mint kiegyenlítő mechanizmusnak a szükségességét a regionális fejlettségi színvonal mielőbbi felzárkóztatása érdekében elismerjük. Csak azt vonjuk kétségbe, hogy a jelenlegi rendszer erre maradéktalanul alkalmas lenne. Mivel a legrászorultabbak, tehát azok, akiknek a felzárkóztatás leginkább fontos lenne, nem tudják előteremteni még a kiegészítő források igénybevételével sem azt az önrészt, amely szükségeltetik beruházási pályázatuk benyújtásához, ezzel t ehát a fejlesztéstől, a beruházásoktól teljességgel el vannak zárva. Márpedig az egyes területek, a régiók felzárkóztatása az Európai Unióhoz való csatlakozási terveink miatt elengedhetetlenül szükséges. Ugyanakkor ez az önkormányzatokra is újabb feladatok at hárít, s nemhogy létszámcsökkenést, de létszámnövekedést, ráadásul jobban megfizetett, minőségi munkát kell hogy eredményezzen, ezért a betervezett 3,7 százalékos létszámleépítés hordoz magában igen sok ellentmondást. (17.40) Az Európai Unióról szólván hallottuk, olvastuk, tudjuk, hogy Európa a régiók Európája. Ebben részt venni a Trianon örökségeként magunkkal hurcolt csonka megyékből összetákolt megyerendszerrel, nem lehet. A közigazgatás reformjának előbbutóbb vállalni kell a frontsebész feladatát, a ki az üszkös sebet eltávolítja az egész test épsége, egészséges működése érdekében. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége ké pviselőcsoportjából; őt követi Zilahi József képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Urak! Miniszter Úr! Azt a fel adatot kaptam mint második szabaddemokrata hozzászóló, hogy térjek vissza a vezérszónoklatokban hallottakra. Ennek igyekszem úgyahogy eleget tenni. Azt hallottuk itt ma a kormánypárti vezérszónokoktól, hogy ez egy átmeneti költségvetése az új kormánynak. Átmeneti költségvetés, hiszen nehéz örökséggel kell szembenézniük; állandóan, mind a három kormánypárti vezérszónoklatban hallottunk Postabankról, privatizációs kötelezettségekről és így tovább. Itt 600 milliárdos fehér könyv lebeg valahol a fejünk fölött. Azt gondolom, annyiban természetesen egyet kell értenünk, hogy amikor egy költségvetést, egy éves gazdaságpolitikát vitatunk, akkor kétségtelen: az a helyes, ha abból indulunk ki, hogy milyen állapotban volt az ország, a gazdaság a kormányváltás idején. A zt javaslom, forduljunk ebben a kérdésben az arra leginkább hivatotthoz, a pénzügyminiszter úrhoz. Az ő tegnapi expozéjában úgy dicsérték meg a szocialistaszabaddemokrata kormányt, hogy még nekem is - aki igazán sokat beszélek az Országgyűlésben, és igazá n sokat tettem ezt - dicsőségemre vált volna. Hadd idézzek a pénzügyminiszter úr tegnapi expozéjából: "A jövő évi költségvetés abból az alapvető feltételezésből indul ki, hogy a közösen megteremtett gazdasági növekedés gazdaságpolitikánk stabilitásának ala pja. 1999ben a bruttó hazai termék 5 százalékkal történő növekedését irányozzuk elő. Ezzel a várható teljesítménnyel Magyarország a leggyorsabban növekvő
