Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF
2158 tranzakciói, a gázszolgáltató társaságok szakszerűtlen privatizációja, az átgon dolatlan nyugdíjreform, a szerencsétlen konstrukciójú autópályaépítkezések és mások következtében. Átmeneti ez a költségvetés azért is, mert az adórendszer érdemi átalakításához a rendelkezésre álló néhány hónapnál több idő kell, ezt csak a következő eszt endőben tudja előkészíteni a kormány, így az összes adó- és járulékteher érdemben nem túl nagy mértékben csökkenhetett. (12.00) Átmenetet jelent továbbá az is, hogy az államháztartás szerkezete megváltozik, megszűnik négy alap, a társadalombiztosítás állam i felügyelet alá került, megváltozott a kormányzat szerkezete - igen, megváltozott a Miniszterelnöki Hivatal feladat- és hatásköre , nyilván ehhez több pénz igényeltetik, új minisztériumokat hoztunk létre, jelentős feladatátcsoportosítások mentek végbe a tárcák között. Mindezek hatásának kibontakozása a következő esztendőre tehető. További jelentős eltérést jelent az elmúlt négy esztendő költségvetésétől az a tény, hogy a Hornkormány egész időszakában rendelkezésre állott több száz milliá rdos privatizációs bevétellel - mondhatnám: mint rendkívüli forrással - érdemben ez a kormány nem számolhat az elkövetkezendő évek során. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés néhány gazdasági vonatkozásáról is szeretnék szólni. A jövő évi költségvetés kialakítását és elbírálását a politikai ciklusváltás szokásos nehézségei, az előzetes meghatározottságok mellett rendkívül megnehezíti a világgazdaság konjunkturális helyzetében bekövetkezett kedvezőtlen változás. Azok a kialakuló regionális válságok és p énzügyi válságveszélyek, amelyek időről időre felbukkannak, majd időlegesen eltűnnek, tőzsdei árfolyamesésekkel, árfolyamváltozásokkal járnak, ennek szenvedő tanúi vagyunk nap mint nap. Ma még fel nem mérhető mértékben lassíthatják a világgazdasági fejlődé s ütemét, kiélezhetik az értékesítési versenyt, különösen a többi régiónál kevésbé érintett európai uniós térségben. Az adott helyzetben tehát a költségvetési tartalom kialakításában bizonytalansági forrást jelenthet a külkereskedelmi dinamika és az egyen súlyviszonyok, a cserearányok alakulása, a magyarországi külföldi tőkebefektetések jövőbeni alakulása. A külső feltételromlás vitathatatlan irányzata, a helyzetmegítéléseknek az elmúlt hetekben is megfigyelhetően gyors változása, a helyzetjavításra irányul ó nemzetközi törekvések felgyorsulása mindenekelőtt óvatosságot, rugalmasságot, manőverképességet kíván, és ezt teszi a gazdaságpolitika, illetőleg a költségvetésben tükröződő gazdaságpolitika fő követelményének. Meggyőződésem, hogy a költségvetés számai a magyar gazdaság és államháztartás egészséges fejlődéséről tanúskodnak. Örvendetes az, hogy folytatódik a gazdaságban a nagyobb mozgástér kialakulásának folyamata, az államháztartási jövedelemcentralizáció mértéke a '9598as időszak 45,3 százalékához képe st jövő évre 41,9 százalékra csökken, az újraelosztás aránya szintén a megelőző négy év 50,5 százalékos arányáról nagyon sokkal, majdnem 5 százalékponttal, 45,8 százalékra csökken. Az államháztartási deficit aránya a GDP százalékában 1997ben 4,8, ez évben 4,3, a jövő évre irányzott mérték pedig csak 4 százalékot mutat. A korábbi évek adósságvisszafizetése, illetőleg az államháztartási egyensúlyhiány csökkenése nyomán a központi költségvetés adóssága, szintén a GDP százalékában - a mostanihoz képest, 59 sz ázalékos értékhez képest - jövő évre már csak 56 százalékot fog kitenni. Az államháztartási számok alakulása azt jelzi, hogy a magyar gazdaságpolitika jövőre továbblép a pénzügyi egyensúly javításában, úgy, hogy a fiskális politika erőteljes lépésekkel köz elít a nemzetközi uniós kritériumok felé. A költségvetéstervezet jól jelzi, hogy a magyar gazdaságpolitikában kiemelt hangsúlyt kap a felkészülés a maastrichti szerződés kritériumainak teljesítésére, ugyanakkor fölvethető a kérdés, hogy mennyiben sürgető ez a gyorsított menet, hiszen a magyar tagság az unióban legkorábban négyöt év múlva várható, a monetáris unióban pedig legkorábban nyolctíz év múlva.
