Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP
2147 Az átvilágítás megtörténtéig, illetőleg kiértékeléséig viszont akkor járunk el a jó gazda gondosságával, ha a tisztelt Ház fontolóra veszi azt, hogy a most megajánlott műsorterjesztési költséget zárolja. Ez a költségv etés finanszírozási kötelezettségét nem keresztezné, ellenben elősegítené az érintett intézmények gazdálkodásának racionalizálását. Végre meg kell tudnunk, hogy milyen súlyú pazarlást támogatunk az adófizetők pénzéből. A jelzett pontokon tett és még megteh ető takarékossági intézkedések tekinthetők áldozatvállalásnak, fegyelmezett pénzügypolitikának avagy a költségvetési egyensúly parancsoló követelményének. Persze, tudjuk, hogy más áldozata is van - vagy lehetséges - az irányváltást jelentő értékrend módosí tásának. Például a magasabb nyugdíjjal rendelkezők esetében a várakozástól elmaradó nyugdíjemelés vagy a központi intézményeknél dolgozók reálkeresete jövőre mindössze 2 százalékkal növekszik. Ide sorolható az a törvényi felhatalmazás is, amely lehetővé te szi a kormány számára a 3 százalékos mértékű létszámcsökkentés évközbeni végrehajtását. Az egyensúly fenntartásának ugyancsak parancsoló követelménye az, hogy az átlagos adóteher növekszik, jóllehet a járulékokkal együtt számított közterhek végül is csökke nnek. A feketegazdaság megfékezése érdekében tett intézkedések, elsősorban az APEH megerősítése ugyan jelentős központi forrásokat igényel, de ez esetben a befektetés haszna rövid távon és sokszorosan megtérül a többletek realizálásával, és ami talán annál is fontosabb, az adómorál remélt javításával. Ha nem is a takarékossági vagy megszorító intézkedések között, de külön értékelést igényel a környezetvédelem. Pozíciója ugyan nem romlik jövőre, de az egyre növekvő elvárások teljesítésében gondok lehetnek, a z Európai Unió legutóbbi országtanulmánya szerint ugyanis ezen a területen jelentős lemaradásaink vannak. Mindez cselekvő figyelmet érdemel, főként abból a szempontból, hogy ha nem tudunk ezen a területen gyorsabb léptekkel haladni, az kedvezőtlenül befoly ásolhatja csatlakozási esélyünket. Persze, az sem elhanyagolható szempont, hogy környezetünk állapotának javítása egyben hozzájárul az élet minőségének, a lakosság egészségi állapotának javulásához. Ez azért is fontos szempont, mert mindkét jellemző tekint etében nagyon rosszul állunk a nemzetközi összehasonlításban. A prioritások és azok ellenpontjaként bemutatott megtakarítások vagy kényszerű áldozatvállalások azt jelzik, hogy a jövő évi költségvetés is meglehetősen feszített. Ez viszont azzal jár, hogy né pszerűtlen feladatokat is teljesíteni kell az egyensúly megőrzése érdekében. Mindennek ismeretében zavaró tény az, hogy az előterjesztő meglehetősen röviden és nagyvonalúan intézi el a privatizáció ügyét. Az vitathatatlan tény, hogy a privatizációs bevétel ek jövőre nem közelítik meg a korábbi évek befizetéseit, minthogy az állami tulajdonban lévő vállalkozói vagyon jórészt elfogyott, azaz magánosítható vagyon mára alig maradt. Ugyanakkor a lezártnak vélt ügyek körében joggal merül fel az a kérdés, hogy az e nergiaszektor sokat vitatott magánosítása szolgáljae a nemzet érdekét, vagy ha nem - és erre több tény utal , akkor tudomásul vehetőke a történtek. Megítélésünk szerint ezzel az igen kényes kérdéssel foglalkozni kell, nem utolsósorban a lakosság tűrő- é s fizetőképességének megőrzése, valamint az egyik igen jelentős inflációs pont lehetséges megfékezése érdekében. A közvéleményt mind a mai napig legalább ennyire foglalkoztatja annak a sok száz milliárd, pontosabban közel kétezer milliárd forint értékű nem zeti vagyonnak a magánosítása, ami ugyan már megtörtént, de alapos az a gyanú, hogy sok esetben az nem felel meg az elemi üzleti, etikai, illetőleg jogi követelményeknek, azok között is különösen az értékarányosság követelményének. Márpedig ha alapos a gya nú, hogy a magánosított vagyonok meghatározott körében a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnő értékaránytalanság áll fenn, akkor az egyrészt jogi beavatkozást igénylő állami feladat, másrészt olyan feladat, aminek tisztességes végrehajtásáva l a rendszerváltozás terheinek finanszírozására pótlólagos forrás vonható be. Persze, tudjuk, hogy egy ilyen intézkedés nem mindenkinek okoz örömet, ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a társadalom
