Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. NAGY SÁNDOR, az MSZP
2142 százalékos nomi nális növekedés, azaz igen jelentős reálértékcsökkenést mutat, miközben a költségvetés nem beruházási célú folyó kiadásai erőteljesen növekszenek. A másik szembeötlő feszültségpont, erre már utalt Kovács László, a költségvetési miniszteriá lis szervek költségvetési támogatásának igen jelentős és sokszor komoly fantáziát igénylő okokkal alátámasztható növekedése, másfelől az önkormányzati finanszírozás szembeötlően alacsonyabb színvonala között húzódik. Pénzügyminiszter úr e tekintetben tegna p azt mondta, hogy jelentős eszközök állnak rendelkezésre majd a vidékfejlesztésre, a területfejlesztésre, ez azonban csak egy állítás, amelyet nem támasztott alá. Félő, hogy az a metódus, amely ebből a költségvetésből kiolvasható, illetőleg a kormány eddi gi gyakorlatából valószínűsíthető, arra vezet, hogy egyébként valóban nem jelentéktelen összegeket úgy osztanak szét majd, hogy azok szétforgácsolódnak, különféle, kisebbnagyobb helyi vagy politikai szempontot is követő felosztásra kerülnek, és ez rontja Magyarország esélyeit arra, hogy jelentős EUforrásokat szerezhessen meg, hiszen a kettő egymástól nem független, mint tudjuk. Szembeötlő, hogy milyen mértékben állítja szembe egymással ez a költségvetés az egyes közalkalmazotti rétegeket. Tegnap a pénzügy miniszter úr imponáló számokat mondott a közszféra bérezéséről. Ha jól emlékszem, ilyeneket sorolt: fegyveres területek 20,9 százalék, pedagógusok 17 százalék, igazságügy 22,9, egészségügy 14. Majd azt mondta, hogy 13,3 százalékkal növekszik általában a bé r, következésképpen mivel az általa fölsorolt szám, összes szám fölötte van a főátlagnak, talán érdemes lett volna fölsorolni azokat az igen nagy számú rétegeket, amelyek ebből következően nemhogy ennyit nem kapnak, de szükségképpen, ha még a matematikai s zabályok érvényesek maradnak '99re - bár lehet, hogy ebben is változást terveznek , akkor természetesen még az inflációt megközelítő vagy elérő bérfejlesztést sem kaphatnak. (10.40) Nem mondta el azt sem a pénzügyminiszter úr, hogy ehhez a források nagyo n fontos területeken nem állnak rendelkezésre. Tulajdonképpen az önkormányzatokra hárítják a felelősséget, például ami a pedagógusok bérének emelését és rendezését illeti. Tisztelt Képviselőtársak! E Ház falai között a nyugdíjakról már sokat szóltunk az el múlt hónapokban, én természetesen a nyugdíjvitát újra idehozni és megismételni nem kívánom. Azt azonban szeretném világosan megmondani, hogy még az az állítás sem igazolódott be, ami az egyébként törvényesen járó nyugdíjkifizetésekkel szembeni új kormányko ncepció alapjául szolgált, hogy tudniillik azért nem kapják meg az úgymond magasabb nyugdíjjal rendelkezők azt az összeget, ami egyébként nekik járna, hogy az alacsony nyugdíjjal rendelkezők többet kaphassanak. Nos, ehhez képest az az igazság, hogy az igaz án alacsony nyugdíjjal rendelkezők esetében - és itt a határvonal a 13 700 forint - 25,5 százalékos emelésre kerül sor, és minden olyan összegre, ami ez alatt van, az érvényes, hogy még a 3500 forintos emelés sem valósul meg. Szeretném világosan megkérdezn i: mennyiben illeszthető ez egybe, illetve mennyire egyeztethető össze azokkal az elvekkel, amelyeket önök, túl általában a hatályos törvény félretételénél, de egyáltalán a nyugdíjemelésnél képviseltek? Ez a logika azt mutatja, hogy nem egyszerűen csak a m agasabb nyugdíjjal rendelkezők nem kapják meg, de az igazán rászoruló, nagyon kevés nyugdíjjal rendelkezők sem kapják meg ezt az összeget. Az is világos ebből a költségvetésből, hogy minden jelentősebb korábbi beruházási vagy működő rendszereket érintő dön tést negligál, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy öncélúan átírja az elmúlt évek döntéseit. Ebben láthatóan egyetlen szempont vezérli: ne maradjon úgy, ahogy a korábbi kormány, illetve az Országgyűlés eldöntötte. Ez igaz a nagyobb beruházásokra - szólt r óla Kovács László , de igaz például a nyugdíjreform döntéseibe olyan módon való beavatkozásra is, ami, azt gondolom, rendkívül elgondolkodtató az alkotmányosság, a jogbiztonság és a kiszámíthatóság tekintetében. És az is nyilvánvaló, hogy ennek a költségv etésnek a választott fő hangsúlya, a gyermekes családok támogatásának javítása, rendkívül ellentmondásosan valósul meg. Erre az adótörvények vitájánál sokoldalúan, számszerűen, nem mellébeszélve, tényekkel, adatokkal
