Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP
2143 rámutattunk. Tehát teljesen nyilvánvaló , hogy e tekintetben is a beterjesztett költségvetés és a korábban elfogadott adótörvények tulajdonképpen becsapják a közvélemény egy részét. Az is nyilvánvaló, hogy az elfogadott szabályok, az adótörvények nem segítik a foglalkoztatási szempontok érvényes ülését. Engedjék meg nekem, hogy egy rövid részletet ismertessek egy európai uniós dokumentumból, amelyik a '99. évi foglalkoztatási irányelveket foglalja össze, amelyek alapjául szolgálnak a nemzeti irányelvek kidolgozásának: "A még inkább foglalkoztatásb arát adórendszer kialakítása és azon hosszú távú tendencia visszatartása érdekében, amely egyre magasabb adókat és egyéb terheket ró a foglalkoztatásra, minden tagállam a következő lépéseket teszi: célul tűzi ki, hogy fokozatosan csökkenteni fogja az össza dóterhet, valamint a munkaerőköltségeket és a nem bér jellegű munkaerőköltségeket terhelő költségvetési elvonásokat, különösen a viszonylag alacsonyan képzett és alacsony bérszintű munkaerő esetében." Magyarországon e tekintetben homlokegyenest az ellenkez ője történik, miközben arról beszélünk, hogy felkészülünk az európai uniós csatlakozásra. Mindezt összegezve: ez a költségvetés nagyon is sérülékeny. Sérülékeny a növekedési prognózisa, sérülékeny az inflációs előrejelzése, sérülékeny az adóbevételekkel ka pcsolatos várakozása, sérülékeny a kiadási oldal számos feszültsége miatt. Ez a költségvetés ilyen módon ugyan bizonyos pontokon elfogadható célokat is megfogalmaz, de a realitásokkal és azok következményeivel nem számol. Van egy kitapintható logikája mind annak, ami az államháztartást érinti, ha megnézzük a három fő jövedelemtulajdonos pozícióját. Az állami jövedelemközpontosítás valóban csökken, de úgy, hogy többet von el a gyengébb gazdasági pozícióval rendelkezőktől, és többet hagy vissza az erőseknél. A vállalkozói jövedelem valóban növekszik, de úgy, hogy az erősebb, magas jövedelműeket foglalkoztató társaságok terhei csökkennek, az alacsony jövedelműeket foglalkoztatóké nem változnak vagy növekszenek. Valamelyest csökken a lakosság terhe, de úgy, hogy növekszik a jövedelme azoknak, akik egyébként is tehetősebbek, és rosszabbodik a szegények helyzete. Mind a három fő jövedelemtulajdonosra sikerült ugyanazt a logikát megtalálni. Ez tulajdonképpen nem kis szakmai teljesítmény, ezért akár gratulálni is lehe tne! Nem vitatom, a nézőpontok különbsége jelentős közöttünk. De ahogy egy amerikai gondolkodó mondja: minél inkább eltérnek a nézeteink, annál nagyobb a valószínűsége, hogy legalább egyikünknek igaza van. És ne reménykedjenek, hamar ki fog derülni, hogy k inek van igaza. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Most pedig megadom a szót Csúcs László képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Öné a szó, képviselő úr. DR. CSÚCS LÁSZLÓ , az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári kormány első költségvetését tárgyaljuk, ami már önmagában is értékmérő. A javaslat szakmai és politikai értelembe n egyaránt tekinthető vízválasztónak a közelmúlt és a jelen között, azaz a pénz mindenhatósága és a polgári értékrend között. Elismerés illeti meg a kormányt azért, mert ezzel a költségvetéssel elindult azon az úton, amely a nemzet felemelkedését, a gazdas ág versenyképességének javítását az ember és a tudás középpontba állításával kívánja elérni. A javaslat ugyan magán viseli az átmenet szinte valamennyi jegyét, de ez természetes. A pénzügyek szigorú rendjéből máról holnapra kilépni nem lehet, de nem is kel l, még akkor sem, ha a helyzet megérett a gyökeres változtatásra. Ez azt jelenti, hogy számolunk az örökséggel, az abból fakadó pénzügyi és jogi kötelmekkel, ugyanakkor megteremtjük a feltételét a szükséges és lehetséges irányváltásnak.
