Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. NAGY SÁNDOR, az MSZP
2141 Ami a növekedést illeti: az 5 százalékos prognózis kéts égkívül optimista, és azt mondhatom, a legnagyobb mértékben szeretné a Szocialista Párt is, ha ez megvalósulna. Ehhez azonban kevés a mi szándékunk, de kevés a kormánypárti szándék is. Véleményünk szerint ugyanis a valóság ennél akár több százalékkal is el térhet, amit a költségvetés erre hivatott mechanizmusai nem lesznek képesek kezelni. Ennek a költségvetésnek az egyik legárulkodóbb vonása az a mód, ahogy a költségvetés megalkotói saját optimista prognózisukkal kapcsolatos bizonytalanságukat és félelmeik et, illetve az ebből származó következményeket kezelni próbálják. Ahogy Milton Friedman mondja, a kormány megoldása a problémára rendszerint van olyan rossz, mint maga a probléma. Ez tökéletesen igaz erre a helyzetre. A zárolás a törvényjavaslat 48. § (3) , (5) bekezdéseiben ugyanis a költségvetés gazdaságpolitikai szerepének alapvető félreértésén alapul. Az a gondolatmenet ugyanis, hogy ha rosszabbul mennek a dolgok a tervezettnél, akkor majd megkurtítjuk az állami kiadásokat, nemcsak azt jelenti, hogy kev esebbet kap az egészségügy vagy az oktatás, hanem azt is, hogy ha rossz a termés, akkor kevesebb támogatást kap majd a mezőgazdaság; ha kevesebb a beruházás a vállalkozói szférában, akkor később kevesebb lesz a beruházások támogatása, sőt a költségvetés be ruházási célú kiadásai is csökkennek - ami nyilvánvalóan, még egyszer mondom, teljes és alapvető félreértése a költségvetés gazdaságstabilizáló szerepének. És akkor itt nem beszélek arról, hogy a gazdaság első félévi folyamatairól érdemi információk valam ikor augusztus végén, a GDP alakulásáról pedig szeptember végén állnak majd rendelkezésre. És arról sem beszélek, hogy egyébként ez a megoldás más szempontból is meglehetősen aggályos. Hiszen összességében az államháztartáson belül 60 milliárd forint tarta lék nem válasz arra, ha a növekedés akár csak 1 százalékkal is elmarad a tervezettől; és természetesen más szempontból az is nagyon aggályos, hogy a tartalékképzés és a későbbi felhasználás módszere csorbítja az Országgyűlés jogait és teljesen átláthatatla n helyzetet teremt. Hiszen a tervezetben foglalt szabály azt jelenti, hogy papíron léteznek az előirányzatok, ebből mintegy 2 százalékot a költségvetés zárol, ami pedig a felhasználást illeti, a kormánynak szabad keze van, korántsem biztos, hogy azon a ter ületen kerül felhasználásra, ahol ezt előirányozták. Én azt gondolom, esetleg ezt is idézhette volna Szájer József frakcióvezető úr az ÁSZ többi más megállapításai között, mert ezt nem csak mi tartjuk aggályosnak. Ennyit a növekedési háttérről. Ami az infl ációt illeti: egyike azon dolgoknak, amelyeket üdvözölni lehet; és kérem, komolyan gondolják, nem iróniával mondom, ez a kormány is, úgy tűnik, komolyan veszi az infláció mérséklésének fontosságát és - még egyszer mondom - ez üdvözlendő. Fel kell azonban h ívni a figyelmet arra, hogy a 1011 százalék körüli prognózis azt feltételezi, hogy jelentős változások nem következnek be az árszínvonal alakulására ható tényezőket illetően; és erről maga a költségvetési kötet is szól természetesen. Feltételezi, hogy sem az árfolyamban, sem az energiaárakban, sem a költségvetés költekezéseit illetően, sem a bérek alakulását tekintve jellemző eltérés az előirányzatokhoz képest nem következik be. Én ezt, finoman szólva, merész feltételezésnek érzem, éppen a közszférában kia lakult, egyes csoportokat egymással szembeállító bérpolitikai elképzelések miatt is. Ami a növekedés, a fogyasztásbővülés és az árszínvonalnövekedés által erősen meghatározott adóbevételek növekedését illeti, már eddig is kialakult ekörül egy polémia. Én szívesen hallottam volna, ha tegnap pénzügyminiszter úr a költségvetés beterjesztésekor erre a vitára kitér az Országgyűlés előtt. Ezt nem tette meg. Én nem akarom ezt a vitát reprodukálni; egy bizonyos, majd az élet el fogja dönteni, mi a bevételi oldalt túltervezettnek érzékeljük. Ennél azonban sokkal lényegesebbek a kiadási oldal feszültségei, amelyekről egy csokorra valót Kovács László frakcióvezető úr elmondott, én is néhányat szeretnék megemlíteni, illetőleg más oldalról megközelíteni. Ebben az egyik legjelentősebb feszültség és szembeötlő probléma a felhalmozási célú kiadások elégtelen színvonala. Megpróbáltuk számszerűsíteni a konszolidált költségvetés felhalmozási célú kiadásait, ez a mi számításaink szerint egy enyhe, hozzávetőleg 5
