Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZABÓ LUKÁCS (MIÉP):
2128 politikai és jogi felel ősséget viselő kormány vagy kormánytag tevékenységét erősítette az alkotmánybírósági határozat a felelősséget nem viselő köztársasági elnökkel szemben. Az íratlan normák felrúgása és az ebből adódó esetleges további ütközések, a helyzet elmérgesedése valób an alkotmányos válság veszélyét rejtheti magában. Ennek az együttműködési sorozatnak egy eleme a kegyelem intézménye. A kegyelem - bár a képviselő úr említett európai példákat, én hadd mondjak néhány magyar példát - a magyar államiság kialakulása óta ismer t intézmény, és ez mindig uralkodói felségjog volt, egészen 1848ig, amikor az áprilisi törvények szabályozták a király kegyelmezési jogát, úgy, hogy a mindenkori igazságügyminiszter ellenjegyzésével gyakorolhatta csak azt. Ez az elv az 1867. évi kiegyezé st követően is érvényesült, sőt a két világháború között a kormányzót illette ez a jog, majd az 1946. évi I. törvény a kegyelmi jogkört a köztársasági elnökre ruházta. 194989 között az Elnöki Tanács gyakorolta ezt a jogot, elég furcsa módon. Az egyéni keg yelmi kérvények ugyanis csak akkor kerültek az Elnöki Tanács elé, ha a legfőbb ügyész, illetve az igazságügyminiszter a kérelmezőt arra méltónak tartotta és felterjesztette. Ez az eljárás nemhogy az abszolút alkotmányosságnak, de még az akkori alkotmány r endelkezéseinek sem felelt meg. Meggyőződésem, hogy a büntetőeljárás azon rendelkezése, mely szerint a legfőbb ügyész, illetőleg az igazságügyminiszter a kegyelmi kérelmet a köztársasági elnökhöz akkor is felterjeszti, ha a kegyelem gyakorlása iránt nem t esz előterjesztést, a jelenlegi alkotmányon alapul, miszerint - az alkotmányunk szerint - a köztársasági elnök gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát. Röviden összefoglalva a kegyelmezési eljárást: két főszereplője van, az egyik az igazságügyminiszter, ak i az előterjesztést megteszi, mérlegel, és leírja az általa figyelembe vehető méltányolható szempontokat. Itt - a kialakult gyakorlatnak megfelelően - kizárólag a jogerős bírói ítélet meghozatala után felmerült méltányolható körülményeket vesszük figyelemb e; olyan körülményeket tehát, amelyeket a bíróság a jogerős döntése meghozatalakor még nem tudhatott figyelembe venni. Az előterjesztő miniszter szakmai felelőssége annak feltárása, hogy azok a körülmények, amelyekre a védő és az elítélt hivatkozik, valóba n fennállnake. Így ezek nem egyszerű hivatkozások, hanem nekünk ténylegesen fel kell tárni, ellenőrizni és hiteles dokumentumokra kell alapítani az álláspontunkat, környezettanulmányt végzünk, hatósági igazolásokat szerzünk be. A köztársasági elnök ebben a jogkörében az előterjesztésünk alapján győződik meg arról, hogy a miniszter szakmai érvei fennállnak vagy nem állnak fenn. A kegyelmi eljárás kivételes méltányossági eljárás, de az alkotmánnyal összhangban kell gyakorolnia mindenkinek, és miután az alkot mányban az is alapelv, hogy a Magyar Köztársaság területén a független bíróság ítéletét végre kell hajtani, ezért a két hatalmi ág képviselőitől rendkívül nagy körültekintést vár el. Több tízezer ügyben gyakoroltuk a köztársasági elnökkel a rendszerváltozá s óta a kegyelmezés jogát - ez általában folyamatos és töretlen volt. Az, hogy kilenc éve ez az egyetlen ilyen eset, ami előfordult, számomra azt bizonyítja, hogy ez az intézmény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és én abban bízom, hogy hosszú időn ker esztül kivétel is marad ez az egy eset, ami a héten megtörtént. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szabó Lukács frakcióvezetőhelyettes úr, a M IÉP képviselőcsoportjából: "A kárpátaljai segélyszállítmányok útvesztői" címmel. Frakcióvezetőhelyettes úr, öné a szó. SZABÓ LUKÁCS (MIÉP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőház! Alig két hete annak, hogy pusztító árvíz tarolta végig az egész kárp átaljai Tiszavölgyet. Nem volt tekintettel sem határokra, sem etnikai határokra, magával ragadott mindent.
