Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter:
2127 De nézzük meg, hogy miként áll a kegyelmezési jog az európai országokban, abban a szűkített formában, ahogy fennmaradt, men nyiben él az államfő korlátlan kegyelmezési joga, ahogy azt a szociálliberális ellenzék követeli a magyarhoz hasonló parlamentáris berendezkedésű országokban. A görög alkotmány 47. cikkelye így rendelkezik, idézem szó szerint: "A köztársaság elnöke jogosul t az igazságügyminiszter javaslatára és egy többségében bírákból álló tanács meghallgatása után a bíróságok által kiszabott büntetések átváltoztatására vagy csökkentésére.". Ehhez a 35. cikk még hozzáteszi, idézem: "A köztársasági elnök egyetlen aktusa se m érvényes, nem hajtható végre az illetékes miniszter ellenjegyzése nélkül." Ugyanilyen kettős kötés - előzetes javaslathoz kötés és annak az utólagos ellenjegyzéssel megfejelése - látható az osztrák alkotmányban is. A németben pedig - és döntő mértékben e nnek az alkotmányjogi megoldásait vettük át '89ben - elsősorban nem is az államfő a kegyelmezési jog elbírálója, hanem a tartományi miniszterelnökök. A parlamentarizmusban ugyanis az államfő felelőtlen, a kormány és tagjai viselik az alkotmányjogi és a po litikai felelősség következményeit döntéseiért. A magyar alkotmány tehát helyesen járt el, amikor a felelősséget nem viselő köztársasági elnökünk kegyelmi döntéseit az igazságügyminiszter ellenjegyzéséhez kötötte. Sajnos azonban a büntetőeljárási törvény - a '73. évi I. törvény, ami még hatályban van - 401. §ának (3) bekezdése azt a jogtechnikai hibát követi el, hogy ennek ellenére az igazságügyminiszter számára az általa nem támogatott kegyelmi kérvény felterjesztését is kötelezővé teszi a köztársasági elnökhöz. Ez az alkotmány szintje alatti törvényi szabályozás ezzel megteremti a lehetőséget arra, hogy alkotmányjogi feszültség keletkezzen az államfő és a döntése ellenjegyzését mérlegelő miniszter között. A politikai demokráciába és a parlamentarizmusba ugyan beleférnek az alkotmányjogi feszültségek is, ennek ellenére azonban alkotmányjogilag végiggondolandó, hogy helyese az említett büntetőeljárási szabályozás, érdemese kitenni a köztársasági elnököt annak, hogy a médiák nyomására, az ellenjegyzés vár ható, nyilvánvaló megtagadása ellenére hozzon döntést egy kegyelmi ügyben. (9.30) A Független Kisgazdapárt nevében most csak felvetni szeretném ezt a kérdést, és csak a nyilvánosság állásfoglalása után gondoljuk azt, hogy erre konkrét törvényjavaslatot nyú jtsunk be. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A kormány nevében megadom a szót Dávid Ibolya igazságügyminiszter asszonynak. Miniszter asszony, öné a szó. DR. DÁVID IBOLYA igazságüg yminiszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Az a kérdés, amelyet ön ma napirend előtt felvetett, alkotmányos jelentőségű kérdés - számomra ez ma nem konkrét ügy. A végrehajtó hatalom és a köztársaság legfőbb közjogi méltóságának kapcsolatre ndszerét elsősorban az alkotmány szabályozza, azonban az alkotmány mellett egy nagyon alapos és mindenre kiterjedő alkotmánybírósági határozat rendezi, amely még a rendszerváltozás első kormányának idején született meg. A köztársasági elnök ugyanis számtal an döntési körben kapcsolódik a kormányzat konkrét tevékenységéhez. Ezeket fel is sorolja az alkotmány; ezek köre a nemzetközi szerződések megkötésétől kezdve a nagykövetek és követek megbízásán keresztül egészen állampolgársági ügyekben való döntésig terj ed. Az Alkotmánybíróság nagy ívű körben kifejtett álláspontja - amely a törvényhozó, a végrehajtó és az elnöki hatalom egymáshoz való viszonyát kimerítően elemezte - számomra kiindulópont. Ez az alkotmánybírósági határozat egyrészt szigorúan vett jogi kere teket fejteget, másrészt utal egy legalább ilyen fontos kitételre, miszerint a hatalmi ágak együttműködésének vannak bizonyos íratlan szabályai. Ezen íratlan szabályok sora óhatatlanul korlátozza mindegyik szereplő mozgásterét. Ám a
