Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 16 (28. szám) - Az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az ítélőtáblák és a fellebviteli főügyészségek felállításával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HENDE CSABA
1995 Tisztelt Ház! Számot kell adnunk arról, hogy milyen folyamatok váltották ki a kormány aggályainak felerősödését. A reform további fontos célja volt a Legfelsőbb Bíróság feladatainak csökkentése, és egy m ás típusú, némileg a régi kúriához hasonló Legfelsőbb Bíróság kialakítása. Az ítélőtáblákhoz szükséges létszám megállapítása eleve úgy történt, hogy a Legfelsőbb Bíróságról átkerülő 50 bírói létszámmal számoltak, figyelemmel arra is, hogy a Legfelsőbb Bíró ságon az ügyérkezés csökkenése miatt feltétlenül létszámcsökkentés szükséges. Ehhez képest az ítélőtáblák felállításának előkészítése során világossá vált, hogy a Legfelsőbb Bíróság bírái nem preferálják az ítélőtáblákra való átkerülést. Ez természetesen e gy olyan bekövetkezett hatás, amely nem volt előrelátható. Ugyanakkor ez azt eredményezi, hogy a Legfelsőbb Bíróság bírái helyett az alsószintű bíróságokról kellene betölteni az ítélőtáblai bírói állásokat. A kérdés tehát a következő: felvállalhatóe az al sóbb fokú bíróságokról bekövetkező létszámelvonás a már fentebb jelzett problémákkal terhes helyzetben? Figyelemmel arra, hogy a bírói munka mély szakmai ismereteket és többéves gyakorlatot igényel, nem elegendő csak számszerűen vizsgálni a bírák átkerülés ét a táblára. Lehet, hogy számszerűleg kevés bíró - éppenséggel 62 - kezdené meg működését az ítélőtáblákon, viszont az ő elkerülésük az alsóbb fokú bíróságokról a szakmai munka súlyos elnehezülésével, ha ugyan nem ellehetetlenülésével járna. Azt ugyanis s enki sem gondolja komolyan, hogy ezek a bírák pótolhatók az elsőfokra kinevezett bírósági titkárokkal, hiszen az igazságszolgáltatási reform célja éppen az volt, hogy az ügyek legnagyobb részének elintézésére hivatott elsőfokú bíróságok munkaterhének legna gyobb részét ne a legfiatalabb, a legkevesebb gyakorlati tapasztalattal rendelkező, frissen kinevezett bírák viseljék a vállukon. Hiszen a statisztikai adatok szerint a helyi bírósági bíráknak 36 százaléka már ma is öt évnél kevesebb bírói gyakorlattal ren delkezik. A reform másik vonulata, amely a Legfelsőbb Bíróság tehermentesítését célozza azért, hogy jogegységesítő tevékenységét kiteljesítse, és ezáltal segítse az alsóbb fokú bíróságok munkáját, aggályaink szerint szintén nem valósul meg maradéktalanul. Ennek oka az, hogy a büntető- és a polgári peres eljárások terén alkotott eltérő jogorvoslati rendszerek különböző időpontban történő hatályosulása, összevetve a táblák különböző időpontban történő felállításával, már egyértelműen zavart okoz annak a megít élésében, hogy mikor jön el az az időpont, amikor már valóban érzékelhető lesz a hatáskörök átrendezésével járó munkatehercsökkenés. Az új Be. hatálybalépéséig, 2000. január 1ig ugyanis a megyei bíróságok előtt indult fellebbezett ügyekben másodfokon vál tozatlanul a Legfelsőbb Bíróság jár el. A kétfokú fellebbezési rendszer bevezetésével pedig a második fellebbezés után bizonyos esetekben szintén a Legfelsőbb Bírósághoz kerül az ügy. Ebből viszont az is következik, hogy az új típusú Legfelsőbb Bíróság sem alakulhat ki, hiszen az új Be. belépésével a Legfelsőbb Bíróság ismét fellebbviteli fórumként fog működni. (19.20) Ezért álláspontunk szerint a magyar jogrendszert megtámogatandó azon törekvés, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogegységesítéssel foglalkozzon, s zintén nem valósul meg. Súlyosan kétséges az a feltevés is, hogy a táblák létrehozása csökkentené az eljárások időtartamát. Az eljárás időtartama ugyanis nem a bírósági szintek, hanem a fellebbezési lehetőségek számától függ. Ennek egyenes következménye, h ogy a büntetőeljárásban a kétfokozatú fellebbezési rendszer esetén a büntetőeljárás bírósági szakasza a jelenleginél nem rövidebb, hanem hosszabb lesz. (Dr. Hack Péter: Ez tévedés! Ez durva tévedés!) Számításaink szerint a büntetőeljárásban a perek időtart ama mintegy 40 százalékkal növekedne. Ez a felterjesztés idejét leszámítva - tehát nettó időben számolva - átlagosan három hónappal hosszabb pertartamot jelentene az ügyek ezreiben. (Dr. Hack Péter: Ez komolytalan!) Álláspontunk illusztrálására most csupán az 1997. évi adatokon mutatom be a különbséget. Eszerint a helyi bíróságokon a közvádas büntetőügyekben az eljárás átlagos időtartama 165 nap volt. A megyei bíróságokon az időtartam 91 nap - ez a másodfokú eljárás időtartama. Ez azt jelenti, hogy egy bünt etőügy átlagos időtartama 256 nap. Feltételezve, hogy a táblabíróságokon a fellebbezési
