Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 16 (28. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Bejelentés a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz; valamint a frekvenciagazdálkodásról szóló 1993. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő sza... - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének előadója:
1983 Klebelsberg Kunót ki akarják iktatni a magyar történelmi tradícióból - tőlem távol állna ez a gondolat. (Simon József tapsol.) Mindenesetre a kultúra prioritása természetesen jó dolog, de az már nem jó dolog, ha ezen a prioritáson belül nem ezek az intézmények kapnak prioritást. Márpedig véleményünk szerint inkább hátrányos fejlemények érik őket. Először is az önkormányzatok kétséges támogatása miatt a normatíva felhasználása is veszélybe kerül. M ásodszor pedig a bevezetett egészségügyi hozzájárulás elsősorban ezeket az intézményeket sújtja. Aki azzal érvel, hogy a tbjárulék százalékpontos csökkentése ezt a hátrányt ellensúlyozza, az nem látott még falusi művelődési otthont, de folyóiratszerkeszt őséget sem. Ott tudniillik az állandóan alkalmazottak száma igen kevés, és a személyi juttatások nagyobb része éppen az ilyenfajta honoráriumokra terjed ki, amelyekre nézve ez új terhelést jelent. De ezt a kört sújtja a kulturális törvény hátrányos módosít ása is, ők nem juthatnak törvény szerint az államilag garantált szakképzéshez és a könyvvásárláshoz, zenei eszközök vásárlásához nyújtott állami támogatáshoz sem. Komoly kérdések vetődhetnek fel, mint itt elhangzott, a Nemzeti Kulturális Alap sorsával kapc solatban is. Azt ma csak a jó Isten és miniszterelnök úr tudja, hogy mi lesz ezzel az alappal - bár lehet, hogy ezt fordított sorrendben kellett volna mondanom. A törvényben tudniillik az van, hogy a kulturális alapról szóló törvény hatályát veszti, de min t ezek szerint kormánypárti képviselőtársaink sem szerezhettek értesülést róla, a mai nap híre az, hogy ez a törvény mégsem veszti hatályát, csak bizonyos fokig módosul. Nem lehet tudni, akkor pontosan miért van szükség erre a változtatásra. Sajnos, úgy lá tszik, hogy a művészet autonómiáját érintő kérdésekben ez a költségvetés rossz irányba mozdul el, a korábbiaknál erőteljesebben alkalmazza a centralizált, a nem szakmai és nem decentralizált módszereket. Ezt mutatja az is, hogy a millenniumi keretek felhas ználásának semmiféle pályázati módjáról nem esik utalás a költségvetésben. Én nagy tisztelője vagyok Nemeskürty István tanár úrnak, de mégiscsak meg kell mondanom, hogy nem az ő ezredik évfordulóját ünnepeljük, hanem a magyar államiságét. (Taps, derültség az MSZP padsoraiban.) Így tehát mégiscsak közösen kellene a szakma és az ország képviselőinek ezt a keretet valamilyen módon kiosztani. Teremt bőven a költségvetési törvény jogbizonytalanságot is. Nem biztosít kellő átmenetet. Ahogy már említettem, a kultu rális törvényt több pontban úgy módosítja, hogy az érinti az intézmények és népművelők sorsát. Erre nem tudhattak felkészülni! Ugyanez a helyzet az egészségügyi hozzájárulással is. Jogbizonytalanságot teremt az a szituáció, hogy felelős kormánytagok nyilat kozatai is szöges ellentétben állnak a benyújtott költségvetési törvénnyel. Elsősorban a média vonatkozásában igaz ez. Stumpf István miniszter úr mindent megígért a közszolgálati televíziónak - a törvényben ennek nincs nyoma. Utóbb miniszterelnök úr azt mo ndta, hogy a kívánatos intézkedésekről levelet intézett - mondta múlt időben - a kulturális bizottsághoz. Nos, úgy tudom, hogy a postánál voltak bizonyos káderváltozások. Ez a levél, a tíz nappal ezelőtti bejelentést követően, tíz nap alatt nem érkezett me g hozzánk. Így tehát sem mi nem tudhatjuk, sem a média dolgozói nem tudhatják, mi várható ezen a területen. De számos ponton nem is kiszámítható, amit a költségvetés ígér a kulturális intézményeknek. Elhangzott a tárca képviselőjétől, hogy valamilyen másik forrásból mégiscsak bevezetik a kulturális törvény elhalasztása miatt most nem járó juttatásokat, de nem derül ki, hogy akkor mit nem vezetnek be. Nem derül ki, hogy a minisztérium melyik ujját fogja harapni, hogy pontosabb legyek, a kultúra melyik ujját fogja harapni, de valamelyiket mindenképpen redukcióban kell részesítenie. Ugyanilyen bizonytalanság van a rádiózenekar esetében is, ahol ható ige szerepel a támogathatóság tekintetében, ami megint csak nem teszi kiszámíthatóvá a viszonyokat. (Az elnök a c sengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Összefoglalva tehát: vitára nem alkalmas a költségvetés tervezete, mert a korábbinál több lehetőséget ad centralizált, személyes döntésekre, nem priorizálja a falusi közművelődési
