Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 10 (26. szám) - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HACK PÉTER, az SZDSZ
1769 nincs ilyen bűncselekmény, amiből számomra csak az következik, hogy félrevezették a döntéshozókat, akik azt mondták, hogy enélkül nem lehet a szervezett bűnözés ellen fellépni. Itt kell megjegyeznem, ha már önkritikát gyakoroltunk: azt gondolom, hogy az elmúlt ciklusban nagyon sokat hallottunk arról, hogy a liberális büntetőpolitika vezetett ide. A mostani indoklás több mint másfél tucat helyen hivatkozik arra a törvényre, amit korrigálni akar. Ezt 19 93ban egy szélsőségesen liberális kormányzat szélsőségesen liberális Igazságügyi Minisztériuma nyújtotta be, a kritikákat nyilvánvalóan magára is fogja venni. De miért okoz problémát, ha elfogadunk egy büntetőjogi módosítást, és utána jövünk rá, hogy nem alkalmas? Azért, mert sokszor a népszerűséget kereső nagy lendület éppen az ellentétes hatást éri el, mint amire a törvény előterjesztői törekszenek. Itt szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét arra, hogy nagyon fontolja meg a javaslat 35. §át. Ez sz erintünk éppen az ellentétes célt éri el, mint amiről az egész csomag szól. A javaslat arról beszél, hogy ez mind a szervezett bűnözés ellen akar fellépni; az indokolás szerint, a Btk.nak az értelmező rendelkezésében a bűnszervezet fogalmát idézem: tovább i ismérveket határoz ehhez meg a tényállás. Tisztelt Képviselőtársaim! A jogászok tudják, hogy ez további bizonyítandó tényállási elem. Nehezebbé válik a jövőben a bűnszervezet elkövetésének bizonyítása, mint a törvényjavaslat elfogadása előtt. Tehát a le ndületben kérem, álljanak meg néha, és gondolkozzanak azon, hogy amit el akarnak érni, az micsoda: az, hogy a közvélemény előtt kemény kéz politikáját mutassák be, vagy az, hogy a bűnszervezetekkel szemben hatékonyabb fellépést érjenek el. A javaslatnak te rmészetesen vannak általunk is támogatható elemei, az OECDtagsággal kapcsolatos elemek némi módosítással támogathatók. Mi a magunk részéről nem tartjuk elfogadhatónak azt, ha egy nemzetközi szervezet tagját a Magyar Köztársaság érdekében korrumpálja, akko r ez a cselekmény ne legyen büntethető. Ez nem éppen a korrupció elleni fellépés következetes lépése. De ezek az elemek módosításokkal korrigálhatók. Egyetértünk azzal is, hogy a titkos információgyűjtés illegális formáját súlyosabb szankciókkal kell sújta ni. Ezekkel az elemekkel egyetértünk. De a törvényről nem elemenként kell állást foglalnunk, hanem egészében, és összhatásában a törvény - éppen amiatt, hogy alárendeli a népszerűséget kereső törekvéseknek a szakmai következetességet és a koherens értékren det - ezért számunkra nem támogatható. Szeretnék három elemmel foglalkozni, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, ami miatt nagyon súlyos aggályaink vannak. Az egyik az úgynevezett generális szigorítási törekvés, amit annyian ünnepeltek. Ezzel kapcsolat ban büntetőpolitikai közhely, amire a bevezetőben is utaltam, hogy nem a büntetések súlyossága, hanem azok elkerülhetetlensége az, amely igazi visszatartó erővel rendelkezik. Az általános súlyosítás vagy általában a büntetés súlyosítása egyáltalán nem bizt os, hogy beváltja a hozzá fűzött célokat. Tegnap miniszter asszony, Dávid Ibolya igazságügyminiszter asszony expozéjában külön felhívta a figyelmet arra, milyen sajnálatos, hogy bizonyos bűncselekménytípusoknál túl enyhe a büntetési gyakorlat, és itt mege mlítette a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket is. Tisztelt Képviselőtársaim! Akik a statisztikákat ismerik, tudják, hogy évek óta folyamatosan csökken az ilyen bűncselekmények elkövetése, az ez évi statisztikában több mint 13 százalékkal csökken emléke zetem szerint az ilyen típusú bűncselekmények elkövetésének a gyakorisága. Ezek súlyos bűncselekmények, de ha igaz az a tétel, hogy bűncselekményeket azért követnek el, mert túl enyhe a büntetés, itt enyhék a miniszter szerint a büntetések, mégis csökken a bűnözés; az összefüggéseket célszerű lenne megvizsgálni. Előttem szóló képviselőtársammal ellentétben egyszerűen nem is értem azt a logikát, ami azt mondja, hogy a büntetéseket akarom súlyosítani, és közben a pénzbüntetéseket is súlyosítom. Előre tudom mo ndani, hogy az fog történni, hogy azokban az esetekben, ahol a bíró a szabadságvesztést nem akarja a középmérték körül kiszabni, egyszerűen pénzbüntetést fog kiszabni. Tehát ez az
