Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 4 (24. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről - ELNÖK (dr. Áder János): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): - ELNÖK (dr. Áder János):
1630 összeggel, amelynek kihatását a költségvetésre az előterjesztő mintegy 5060 millió forintban feltételezte. Én azt gondolom, hogy a kárpótlást - b ármennyire is fájdalmas - egyszer már be kell fejezni. Én nagyon szívesen tennék olyan indítványt, hogy mindazon nyugdíjas, vállalati dolgozó, akinek a feje fölül eladták a vállalatot és az most multinacionális cég kezében van, nemhogy osztalékot, még üzle trészt sem kapott belőle, ők is egy méltányos összeget kapjanak. Mert emlékezzünk vissza a régi szlogenre: "tiéd a gyár, magadnak építed" alapon most helyre lehetne ezt hozni, s az én megítélésem szerint uszkve 6700 milliárd forinttal ezt két éven belül r endezni lehetne. Azt gondolom, kedves barátaim, ha már egyszer ezen a kárpótláson úgyahogy, tudjuk, hogy nem sikeresen, de túlestünk, ne kezdjünk ismét csoportokat egymással szembeállítani, és ne kezdjünk el feltételezésekbe bocsátkozni, hogy mi a teherbí ró képesség és mennyibe kerülhet. Ahogy itt a képviselő úr előadta, a 30 ezer forinttal beszorozva - bár ötös nem voltam soha matematikából - ez mintegy 15001800 embert érintene az országban. Honnan tudja ön ezt, milyen feltételezésekből indult ki? És én ehhez hozzátennék még körülbelül kétmilliót, mert ha már falat, akkor nyeljünk nagyot. Azt hiszem, ezen az úton nem szabad továbbmenni. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy más frakció kíváne véleményt mondani a javaslatról. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Akkor Gyimóthy Géza képviselő úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Megadom a szót. GYIMÓTHY GÉZA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Visszautasítom, hogy Orosz Sándor képviselő úr politikai szándé kot gyanít ebben. Ha ön és mi, kormánypárti és ellenzéki képviselők is járjuk a vidéket, nagyon sok helyen találkozunk ezzel a problémával. Kis Zoltán képviselő úrnak korábban, amikor még államtitkár volt, ellenzéki képviselőként tettem fel a kérdéseket, m ost ő teszi fel nekem jogosan a kérdést, hogy honnan tudom, hogy körülbelül 15001800 embert érint ez a 30 ezer forintos kárpótlás. Én a következőt mondom, tisztelt képviselő úr. Mondtam, hogy az 1300 szövetkezet nagy részében történt a szövetkezeti üzletr észek után valami juttatás. Ez egyértelműen, világosan kimondja, hogy csak azokra a szerencsétlen idős emberekre vonatkozik, akik bevittvagyonosok. Ezért nincs önnek igaza, hogy mondjuk, akiknek eladták a gyárat a feje fölött... - ő oda nem vitt be vagyont árgyat! Az is nagyon sajnálatos, hogy elvesztette a munkahelyét - de akitől még a vagyontárgyat is elvették, a lovat, a gazdasági eszközöket, az még minősítettebb eset! És teljesen egyetértek Szabó Lukács képviselő úrral, hogy van jó pár ezer ilyen ember, akitől valóban ellopták a vagyonát, és semmi kárpótlást nem kapott. Hogy én ezt az összeget 5060 millió forintra taksálom... Valóban nagyon nehéz egy kárpótlási folyamatot pontosan megítélni, de úgy gondolom, hogy az 1300 szövetkezetnek körülbelül csak az egyharmada az, ahol nem történt a szövetkezeti üzletrész utáni semmilyen juttatás. És mivel nagyon sokan meghaltak azok közül, akik 1959ben középkorúak voltak, ezért tételezem fel azt az 5060 millió forintot. Ha a Magyar Országgyűlés ezt az igazságosság ot nem tudja megadni a magyar parasztságnak, nem hiszem, hogy akkor méltóak vagyunk arra, hogy a magyar nemzeti értékekről beszéljük, s a sokat szenvedett parasztság érdekében bárki felszólaljon a parlamentben. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) :
