Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 4 (24. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék ehhez kapcsolódó jelentése általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz):
1582 kimutatást azokról a cégekről - beleértve a külföldieket is , amelyek nem tettek eleget a tbfizetési kötelezettségeiknek. A másik, amit ki szeretnék emelni: az egészségügy területén a fekvőbetegellátás katasztrofális finanszírozási helyzete. Az ÁSZjelenté sben is megjelenik az adósságállomány, ami közel 5 milliárd forintot tesz ki, amely mögött természetesen olyan hanyagság is meghúzódik, hogy a rossz finanszírozás, a pontrendszer, a hbcs vagy az eset- vagy átalányfinanszírozás esetében sem történhetnek meg a megfelelő korrekciók, ezért valójában nem arra ösztönözték a kórházakat, hogy takarékos finanszírozással éljenek, hanem arra, hogy a működési kiadásaikból, a fejlesztési kiadásokból is próbáljanak lecsippenteni pénzeket, hiszen a tulajdonos, az önkormán yzat a fejlesztési forrásokat - miután kevesebb költségvetési arány jutott neki - megvonta. A következő évre tehát mindenekelőtt a fekvőbetegellátás finanszírozásának egy teljes átrendezését kell végrehajtani. Befejezésül hozzáteszem - majd a következő ál talános vitában ezt részletesebben is kifejtem , hogy a privatizáció a fekvőbetegellátás finanszírozási kérdéseit nem oldja meg. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm, képviselő asszony. Ugyancsak két percre kért le hetőséget Surján László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr! DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót. Nem lesz két perc, mint ahogy az előbb sem volt annyi. A magam részéről sosem támadtam azt, hogy az új finanszírozás '97ben me gkezdődött, azt gondolom, ezek valójában kísérleti lépések. Az igazság az, hogy az egészségügyben senki nem tudja, mi mibe kerül. El kell kezdeni - mint ahogy el is kezdtük más területeken , hogy kialakuljanak azok a tényleges költségarányok. Ezt egy ilye n lebegőpontos rendszerrel meg lehet tudni, fel lehet gyűjteni az adatokat, és tovább kell fejleszteni, mert a bölcsek kövét senki nem hordja magánál. Az igazi vita abban áll, hogy mi legyen benne az ellátásban, mi az, amit a társadalombiztosítás finanszír ozás, és mi az, amit nem finanszíroz. Ezen a téren történt egy jelentős szűkítés, hála istennek, nem akkora, mint amekkora az első tervekben volt, ha visszaemlékszünk; a parlamentnek, a társadalmi szerveknek, az orvosi szakmának volt egy kis mozgástere, va lamivel visszajött. (12.50) Most megint egy icipicivel továbbmegy abban a reményben, hogy végül elérhetünk oda, hogy az orvosi szakma részeként ez a szakma ne legyen páriája a társadalombiztosításnak, hanem minden, ami érdemi gyógyítás, az be tudjon ebbe k erülni. Itt a prevencióról nagyon sokat szoktunk beszélni, és jól tesszük, mert ez egy olyan terület, ahol ez látványos, azonban nem lehet attól az állampolgártól követelni, hogy járjon fogorvoshoz harminc évvel ezelőtt, ha ezt most kezdjük el tőle követel ni. Tehát itt is van egy felfutási periódus, ahol megüzenhetjük az állampolgárnak, hogy bizonyos ellátásokat akkor nem fogunk finanszírozni, ha ő nem működik együtt az egészségüggyel. Mégis itt a két perc. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : K öszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úr kért két percre ismételten lehetőséget. Képviselő úr, öné a szó. DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Keller képviselő úrnak szeretném elmondani: így van, valóban nem érte el a 8 milliárdot, az az előzetes terv volt, és pont az 1997. évi pontszámszámítás volt az, amely a degressziót figyelembe véve a területi eloszlások miatt nem tudott átengedni 8 milliárdot.
