Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 4 (24. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék ehhez kapcsolódó jelentése általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS, az SZDSZ
1564 fedezetet. Az alaptanulság számomra az, hogy ahogy a nyugdíjrendszerben nem szigorral, nem valamifajta re ndteremtéssel, nem személycserékkel, hanem reformmal, a rendszer alapelemeinek reformjaival lehetett olyan új helyzetet teremteni, amely hosszabb távra is biztosíthatja a nyugdíjak finanszírozását egyfelől, a befizetések előteremtését másfelől, ugyanúgy az egészségbiztosítás terén is csak egy alapvető reform lehet az, ami kiutat jelenthet a jelenlegi helyzetből. A múlt héten egy sajtóértekezleten értesültünk arról, hogy - összhangban a jobboldali kormány programjával - egészségbiztosítási reformot tervez a kormány. (11.20) Szeretném hangsúlyozni, ezt a szándékot a magunk részéről üdvözöljük. Ha ez a reform valódi reform lesz, akkor függetlenül attól, hogy hol ülünk az Országgyűlésben, támogatni is fogjuk. Valódi reform az egészségbiztosításban olyan reform l ehet, ami a nyugdíjbiztosításhoz hasonlóan teljesíti azt a követelményt, hogy ösztönzi a járulékfizetést. Valódi reform olyan reform lehet, amely a nyugdíjbiztosításhoz hasonlóan a biztosítási bevételekkel és alapokkal való felelősebb gazdálkodásra teremt kényszereket. Mindkét követelményt a tavaly elfogadott nyugdíjreform teljesíti. Az egészségbiztosításban azonban egy többletfeladat is van, amely a nyugdíjbiztosításnál nincs, nevezetesen a kiadások terén. Az egészségügyi anyagi és dologi kiadások terén ke ll a mostaninál hatékonyabb gazdálkodást és ellenőrzést biztosítani; sokkal nehezebb feladat az egészségbiztosítási reform, mint a nyugdíjbiztosítási reform feladata. Olyan egészségbiztosítási reformot kell kialakítani, amely nemcsak látszatváltoztatást t eremt, nemcsak olyan változtatást, amikor az egy állami egészségbiztosító helyett lesz, mondjuk, négy állami egészségbiztosító - az egykori szocializmusból ismerjük az ilyen látszatreformokat , és akkor úgy, mint ahogy az ismert történetben, álmomban két macska voltam és beszélgettem egymással, majd valahogy úgy lesz itt egy többbiztosítós rendszer, hanem egy olyan valódi egészségügyi reform kínálhat megoldásokat, ahol valódi verseny van a biztosítók között, ahol valóban felelős gazdálkodás van az egészsé gbiztosításban, és ahol a nyugdíjreformhoz hasonlóan a magántőkét is belevonják az egészségbiztosításba. Ha ilyen reformot fognak javasolni, akkor ezt támogatni fogjuk, és készek vagyunk ebben szakmai és politikai segítséget nyújtani. Végül a harmadik megj egyzés: a '98as zárórendelkezés. A Számvevőszék sem és Keller képviselőtársam sem tartotta elfogadhatónak azt, hogy pótköltségvetés helyett a kormány egy zárórendelkezéssel módosítja a '98as társadalombiztosítási költségvetést. Én ezt a formai megoldást önmagában véve, különös tekintettel a kormányváltásra, a magam részéről és az SZDSZfrakció részéről még hajlandó is lennék elfogadni azzal a feltétellel, hogy tartalmi indokolást, a tartalmi folyamatok elemzését bemutatják az Országgyűlésnek; ha elmondják , hogyan adódik a hiánynak az a növekedése, amit ez a zárórendelkezés tartalmaz; ha elmondják, hogy milyen folyó jövedelemfolyamatok, folyó pénzfolyamatok és milyen vagyoni folyamatok húzódnak meg emögött. Ha ezt az Országgyűlés elé tárják, az ország nyilv ánossága elé tárják, ha tehát valóban megindokolják, ahogy ezt illik, ezt a zárórendelkezést, akkor meg tudjuk szavazni. Mert ne felejtsék el, tele van a sajtó az olyan mendemondákkal, hogy mit vett, mit adott el a két társadalombiztosítási pénztár azóta, hogy az ezért való teljes felelősséget a kormány vállalta magára az önkormányzatok megszüntetésével. Önmagában véve attól, hogy azok a döntések, amelyek valaha Simsa Péter és Szeremi Lászlóné kezében voltak, most Selmeczi Gabriella államtitkár kezében vann ak, ettől még nem jönnek rendbe a dolgok, csak attól jönnek rendbe a dolgok, ha ez egy demokratikus ellenőrzés mellett és a nyilvánosság ellenőrzése mellett történik. Egy újságírónak mondhatja azt az államtitkár asszony, aki most éppen kiment, hogy nem vál aszol a kérdésre, az Országgyűlésnek ezt nem mondhatja. Én választ kérek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az államtitkár asszonytól itt az Országgyűlés előtt arra a kérdésre, amire újságíróknak nem válaszolt, hogy milyen vagyoni folyamatok, milyen
