Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 4 (24. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék ehhez kapcsolódó jelentése általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS, az SZDSZ
1563 Ez a nyugdíjreform éppen azért került elfogadásra, éppen azért fogadta el az előző Országgyűlés többsége, hogy két alapproblémát megoldjon. Az egyik alappr obléma - és ez az egész társadalombiztosítás alapproblémája - a járulékfizetés, a járulékfizetési kedv, a járulékfizetési hajlandóság; mert kedvről, azt hiszem, itt nem szerencsés beszélni, járulékfizetési hajlandóságról már helyes beszélni. Miért olyan ro ssz a járulékfizetési hajlandóság Magyarországon? Azért, mert az eddig működő nyugdíjrendszer, a felosztókirovó nyugdíjrendszer és az eddig működő egészségbiztosítási rendszer mellett senki sem veszi észre, hogy olyan szolgáltatást kaphat, amilyet a saját befizetéseiből finanszíroz. Az eddigi nyugdíjrendszer elszakította a nyugdíjbefizetést a nyugdíjtól. A nyugdíjreform éppen afelé tett egy nagy lépést, hogy a magánnyugdíjpénztárak bevezetésével érzékelhetővé tegye a polgárok számára: a kettő összefügg. Ha megnézik a hétfői Magyar Hírlapban a TÁRKI részéről ismertetett közvéleménykutatás adatait, akkor azt lehet tapasztalni: ennek a nyugdíjreformnak már ez a rövid működése is oda vezetett, hogy megnövekedett a polgárok bizalma a nyugdíjpénztárakban, méghoz zá nemcsak a magánnyugdíjpénztárakban, hanem még a központi, az állami nyugdíjpénztárban is, ami jó esélyt ad arra, hogy a járulékfizetési hajlandóság javuljon. Erről szól ez a nyugdíjreform, és nagyon szomorú, hogy a miniszterelnök úr rendszeresen elhibáz ottnak nevezi ezt a nyugdíjreformot; szomorú volt az, hogy a jelenlegi kormánypártok elutasították ezt a nyugdíjreformot, holott ha valamit tett a Magyar Országgyűlés a feketegazdaság, a járulékelkerülés ellen, az éppen ez a nyugdíjreform volt. Az egészség ügy, az egészségbiztosítás terén még nagyobb a probléma, mint a nyugdíjbiztosítás terén. Míg a nyugdíjbiztosítót, nyugdíjpénztárat legalább rövid távon sikerült egyensúlyba hozni az elmúlt években, és azok a lépések, amelyeket az előző Országgyűlés tett, e sélyt adnak arra, hogy a nyugdíjbiztosítás hosszabb távon is egyensúlyban legyen, az egészségbiztosítás hiánya egy hosszúhosszú évek óta tartó jelenség. Amióta önálló egészségbiztosítás van, amióta kivált az egészségbiztosítás a nagy államháztartásból, az óta állandó hiánnyal küszködik. És ennek nem az az oka, hogy rosszul terveznek, nem az az oka, hogy felelőtlenül gazdálkodnak - még akkor sem ez az oka, ha olykor valóban felelőtlenül gazdálkodnak. Az egészségbiztosítás finanszírozási problémája világjelen ség. Világjelenség azért, mert miközben a járulékbegyűjtéssel ugyanaz a helyzet, mint a nyugdíjnál, az egészségügyi kiadások szerte a világon, így Magyarországon is, dinamikusan növekednek, növekednek a gyógyítómegelőző ellátás kiadásai is, és különösen g yorsan növekednek a világon mindenütt, így nálunk is a gyógyszerkiadások, illetve különösen a gyógyszerkiadások növekedésére való nyomás nagyon erős, amelyet különböző rendszerek, különböző kormányok különböző eszközökkel igyekeznek féken tartani, de ezekn ek az eszközöknek a hatásfoka bizony nagyon korlátozott. Ez az oka annak, hogy '97ben is jóval nagyobb lett a tervezettnél az egészségbiztosító hiánya, mert egyfelől a bevételek nem folytak be úgy, ahogy azt tervezték, az egészségügyi hozzájárulással nem sikerült olyan összeget beszedni, amilyet terveztek; másfelől a kiadások különösen gyorsan, a tervezettnél gyorsabban nőttek, mind a bérek, az egészségügyi bérkifizetések oldalán, mind pedig a gyógyszerkiadások oldalán. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy il yen gondokkal bizony a következő évek egészségügyiegészségbiztosító költségvetésének is szembe kell néznie, különösen, mivel - ami az egészségügyi szféra béreit illeti - a választási kampányban csillagászati ígéretek hangzottak el, hogy milyen egészségügy i béremelésekre kerül majd sor, aztán a benyújtott költségvetés fényévnyi távolságra van azoktól az ígéretektől. Ez persze nagyon nagy csalódottságot kelt, és nagyon fel fogja erősíteni az egészségügyi bérek növelésére irányuló nyomást, amivel most már a k ormánynak kell majd szembenéznie. Ezek tehát azok az okok, amelyek '97ben is a tervezettnél nagyobb hiányhoz vezettek az egészségügyi költségvetésben, ezt a hiányt '97 végén az Országgyűlés - az államháztartási törvény előírásainak megfelelően - pótköltsé gvetéssel rendezte. Akkor is a költségvetésnek, mármint a központi költségvetésnek a tervezettnél kedvezőbb alakulása teremtett erre bizonyos mértékig
