Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 2 (23. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - SZABÓ LUKÁCS (MIÉP):
1490 most lenyelni, hanem egy maréknyit. Érdemes lenne erről az egy piruláról beszélni, amely konkrétan a gépjár műadóhatár megváltoztatását jelenti. Örömmel hallottam képviselőtársamtól azt, hogy a kormánypárti képviselőket a módosító indítványom meggyőzte arról, hogy érdemese az alsó határt 400 forinton tartani. Természetesen nem szükséges ehhez új módosító csoma got benyújtani, hiszen van bent ilyen módosító indítvány. Ha az itt leírtak és az általam elmondottak meggyőző erővel bírtak, és önök is úgy látják, hogy érdemes ezt az alsó határt ezen a szinten tartani, és nem rákényszeríteni a településeket arra, hogy a hol eddig is alacsony volt, ott emeljenek, akkor azt gondolom, hogy már érdemes volt ennyi időt szánni erre a konkrét ügyre. Várom a szavazáskor a Kisgazdapárt és a Fidesz támogató javaslatát is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Szabó Lukács képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja. Ő első felszólaló, azért kap most szót; őt követi majd - ha csak újabb első felszólaló nem lesz - Wiener György, a Szocialista Párt részéről. SZABÓ LUKÁCS (MIÉP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mind a helyi adókról, mind pedig a gépjárműadóról szóló törvény esetében támogatható lenne egy olyan kormányzati elképzelés, amely arról szólna, hogy fizessenek a gazdagok, és ne fizessenek a szegények. Viszont az a kérdés , hogy ezt a filozófiát követie a kormányzati szándék, amikor ezt a két törvényt módosítani igyekszik. Az a kérdés, hogy aze a gazdag, akinek az elmúlt évtizedek alatt, akár száz évvel ezelőtt is - az őseinek - sikerült szerezni valahol egy házat, és köz ben a település szerkezete úgy változott meg, hogy az most felértékelődött. Nyilvánvaló, hogy ez az ő pillanatnyi jövedelmi viszonyaitól független. A kérdés az, hogy eze a gazdag, vagy az a gazdag, aki esetleg most egy 2025 millió forint értékű, ámbár cs ak tíz mázsa önsúlyú autóval rendelkezik, ugyanis erre mind a ház, mind az autó esetében tökéletesen érzéketlen ez az előterjesztés. (16.40) Aze a gazdag, akinek hatalmas földbirtokai vannak, a családnak akár ezer hektár is lehet? Erről egy árva hang sinc s a helyi adóban! Aze a gazdag, akinek ékszergyűjteménye van, akinek hatalmas valutabetétje vagy forintbankbetétje van, vagy üzletrészei vannak, ki tudja, hány száz millió vagy akár milliárdos nagyságrendben? Ezek nem gazdagok! A gazdagok azok, akiknek ol yan belterületi ingatlanjuk van, amely megfogható. Az a kérdés, hogy miért nem nézi a kormányzati előterjesztés a valamennyi gazdagság forrását képező vagyontárgyat, és erre vetné ki az adót. Mert abban az esetben, ha valóban a "fizessenek a gazdagok, és n e fizessenek a szegények" elve érvényesülne, akkor egészen más úton kellett volna járnia ennek az előterjesztésnek. Ha például a gépjárműadóról szóló törvény módosítása kapcsán csak azt nézzük, hogy az alsó határt 400ról 600ra kívánja emelni, nem látjuk azt a filozófiát, hogy ennek kapcsán a kormányzatnak ilyen szándéka volna. Mert az infláció módosulása ezt nyilvánvalóan nem indokolja! A gépjárműtulajdonosok - akik közismerten milliós létszámban élnek ebben az országban - hirtelen ilyen jövedelemszaporu lattal nyilvánvalóan nem rendelkeznek. De ha ezzel egyidejűleg, a gépjárműadó 50 százalékos emelésével egyidejűleg a jövedelmek is meg az adókedvezmények is 50 százalékkal emelkedtek volna, akkor természetesen egy szavunk sem lehetne. De például az adókedv ezmények a mezőgazdasági termelőket illetően - bármely ágát nézzük a mezőgazdasági termelésnek - nulla szinten maradtak, és ezzel együtt nyilvánvalóan elfogadhatatlan például a gépjárműadók minimumának 50 százalékos emelése. Ahol eddig a minimumot vetették ki, most pedig rákényszerül az önkormányzat arra, hogy a maximumot vessék ki, ott 300 százalékos lesz az emelés! És lesz olyan hely, függetlenül a forrásoktól és a behajtás lehetőségétől, ahol kénytelenek lesznek ilyen mértékű emelésre - és ki fog gondosk odni ennek a behajtásáról?! Hát nyilvánvaló, hogy ez behajthatatlan lesz! Ha pedig az egyik
