Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 2 (23. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
1491 állampolgár, aki a településen lakik, meg tudja fizetni, a másik meg nem tudja megfizetni, akkor máris a jogbiztonság kérdése vetődik fel. Véleményünk szerint lénye gesen átgondoltabban, valóban a "fizessenek a gazdagok" elve alapján kellett volna ezt a törvényjavaslatot a Ház elé hozni. Köszönjük szépen. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Wiener György képviselő ú rnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Szászfalvi László képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban másodszor szólok hozzá a helyi adókról szóló törvényjavaslat hoz. Ennek az az oka, hogy ez a kérdés rendkívüli fontosságú az önkormányzatok szempontjából, és rendkívüli fontosságú az adózó állampolgárok szempontjából is. Kedd esti hozzászólásomban röviden már összegeztem azt az álláspontot, mely szerint a helyi adók ról szóló törvényjavaslatnak az a radikális jellege, mellyel alapjaiban megváltoztat jelentős intézményeket, nem fogadható el ezzel a kiragadott módszerrel, mellyel a helyi adók intézményét mintegy kiemeli az önkormányzati finanszírozási rendszer reformjáb ól, illetőleg kiemeli az adórendszer egészének átalakításából. Ma már elhangzott a Szocialista Párt programja negatív megközelítésben, hogy nem teljesítettük a gépjárműadókra vonatkozó 1994es ígérvényünket. Hadd hivatkozzam akkor most a Szocialista Párt 1 998as önkormányzati programjára, mely célul tűzte ki, hogy az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítását össze kívánja kapcsolni egy átfogó adóreformmal, és ezzel összefüggésben csökkenne a központi adóterhelés mértéke, és növekedne a helyi adók s úlya. A helyi adók szerepe azonban csak akkor emelkedhet, ha valóban érzékelhető a központi adóteher csökkenése. A jelenleg beterjesztett törvényjavaslatok azonban nem ezt mutatják; vita folyik arról, hogy növekszike vagy stagnále az adóterhelés, azt azo nban senki sem állíthatja, hogy a központi adók összessége esetében az adóteher mérséklésével állnánk szemben. Ilyen feltételek mellett a helyi adók rendszerének az a változtatása, amely a törvényjavaslatban szerepel, nemcsak az ellenzéki, de a kormánypárt i képviselők egy részének aggályait is felkeltette, és ezen túlmenően mindenki, aki ismeri az önkormányzatok viszonyait, polgármesterek, helyi képviselők, tudják azt, hogy milyen komoly politikai, illetőleg bizonyos esetekben technikai nehézségekkel kerüln ek szembe akkor, ha a most beterjesztett törvényjavaslatot a tisztelt Ház jóváhagyja, elfogadja. Éppen ezért én is kérném azokat a kormánypárti képviselőtársaimat, akik akár az érték megállapításával kapcsolatosan, akár más okok miatt aggályaikat, fenntart ásaikat fejezték ki, hogy fogadják el azokat a módosító javaslatokat, amelyeket akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselők, akár kormánypárti és ellenzéki képviselők együttesen előterjesztettek, mert ezek a javaslatok, ha most nem is hoznának talán akkor a bevételi többletet az önkormányzatok számára, de lehetővé tennék azt, hogy legalább a helyi adók teherszintje ne emelkedjen, s egyben lehetővé tennék azt is, hogy a helyi adóztatás valóban szükséges reformja egy átfogó koncepció keretében, 1999ben vagy 2000ben megtörténjen. Mindenképpen el kell gondolkodnunk azon - s erre utaltam már a kedd esti felszólalásomban is , hogy amennyiben áttérünk a számított érték preferálására, abban az esetben szembetalálkozunk azzal a kérdéssel, hogy milyen mértékben növ ekszik az ingatlanok ára, hogyan befolyásolja az ingatlanáremelkedés magának az adónak a mértékét; mennyire merül fel a közeljövőben, egy vagy két év múlva a most meghatározott - egyébként igen széles sávú - értékhatárok valorizációja az inflációval; hogy mit jelent az, hogy az érték alapú becslésre való áttérés ezeket a "lusta", úgynevezett vagyoni adókat, amelyek alapterületen nyugszanak, egy erőteljesebb inflációt követő adóvá változtatják át, anélkül azonban, hogy végbemenne a központi adóknak egy jele ntősebb decentralizációja.
