Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
1459 lehetőség van a francia jog szerint, amit érdemes lenne Magyarországon is alkalmazni. Nos, az előterjesztő képviselő által hivatkozott 1881es, tehát több mint 100 évvel ezelőtti francia sajtótörvény két esetre ismeri a kötelező helyreigazítást. Az egyik, ha a közhatalom képviselőinek tevékenységéről pontatlanságot közölnek, tehát nem véleményt, hanem pontatlanságról mint tényről van szó. A másik, ha a kifogásolt cikkben említett magánszemélyek a velük kapcsolatos, megítélésük szerint valótlan állításokra válaszolni kívánnak. Tehát valótlan állításokról, nem véleményekről van szó. Ez a szabályozás, mint azt előttem többen, kormánypárti é s ellenzéki képviselők elmondták, illetve abból kitetszik, nem megy túl a mai magyar jogrend által alkalmazható kereteken. Semmivel sem teremt több lehetőséget, mint a rendelkezésünkre álló magyar jog. Ahogy kisebbségi véleményként már elmondtam, de fontos nak tartom megismételni: a kiindulás éppen ellenkezője a polgári szabadságfelfogásnak. A véleménynyilvánítás szabadsága - mint alkotmányos jog - ugyanis éppen abból indul ki, hogy extrém eseteket nem számítva, senkinek ne kelljen semmiféle hátránytól, hátr ányos következménytől tartania, ha véleményét kimondja. A javaslat következménye viszont körülbelül az, hogy ezerszer gondolja meg mindenki, mármint minden sajtótermék szerkesztője, tulajdonosa, ha közzétesz véleményt valakiről, mert a még részletesebben é rintendő következményekkel kell számolnia. A törvényjavaslat vagy módosítás valódi célja persze nem az, amit az indoklásban a képviselő úr kifejt, bár nem titkolja a valódi célt. Amire Pokol képviselő úr évek óta ötleteket gyárt, az körülbelül úgy foglalha tó össze, hogy meg kell változtatni a sajtóban megjelenő vélemények arányát. Ezt szolgálja gyakorlati megközelítésben ez a javaslat. Ezt mások, akárkik - mondjuk, a miniszterelnök úr - hétköznapiasabban úgy fogalmazzák meg, hogy az erőviszonyokat ki kell e gyenlíteni. Fideszes képviselő úr felszólalása után feltételezhetjük, hogy amikor a miniszterelnök úr ezt mondja, akkor más eszközöket kíván alkalmazni, mint Pokol képviselő úr. Akiknek ez a véleménye, abból indulnak ki, hogy van egy bárki - természetesen ezen álláspontot képviselő személyek - által pontosan fölismert, helyes, optimális arány a vélemények és nézetek között. Az SZDSZ viszont abból indul ki - és nem az SZDSZ magántulajdona ez a vélemény, hanem általában a polgári demokráciákban meghonosodott vélemény , hogy ugyanúgy, ahogyan a gazdaságban, a sajtóban sem vezet jóra a tervgazdaság. Tervezőasztalnál vagy egy irodában leülni és megállapítani, hogy milyen véleményből mennyit kell gyártani egy országban, mennyit kell nyilvánosságra hozni, mi az eg yensúlyi, mi az optimális állapot, körülbelül ugyanolyan következményekkel jár, mintha azt próbálnák megállapítani egy tervhivatali dolgozószobában, hogy a lakosság ilyen és ilyen termékekből mennyit kíván fogyasztani, mert a sajtóval kapcsolatos következm ények is körülbelül ugyanolyanok lehetnek, mint a tervgazdaság következményei voltak. És amit elmondtam, még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy sem a gazdaságban, sem a sajtóban természetesen - tíz évvel ezelőtt, a rendszerváltás idején - nem üres térben indul t a magyar demokrácia. Léteztek intézmények, amelyek nem feleltek meg a polgári társadalomról alkotott képünknek. De ehhez hozzá kell tennünk, hogy az elmúlt tíz évben ugyanúgy, ahogy a gazdasági intézmények alapvetően megváltoztak, a sajtó intézményei is alapvetően megváltoztak. Lapok szűntek meg; olyan lapok, amelyek korábban ilyen és ilyen politikai irányultságúak voltak, a sajtópiac törvényeinek megfelelően, a tulajdonos elképzeléseinek megfelelően jelentősen megváltoztatták politikai irányultságukat. K épviselő úr javaslata tulajdonképpen, úgy tűnik, egy zárt térnek, mintegy tárgyalóteremnek képzeli el a világot, ahol egy fórumon kell minden véleménynek és ellenvéleménynek ütközni, holott a sajtószabadság elve abból indul ki, hogy a sajtó sokszínű. Az eg ymással versengő lapok más és más elveket képviselnek, direkt vagy közvetett módon egymással feleselnek. Mindenki olyan lapot vásárol - ez a sajtószabadság és a véleményszabadság egyik alapvető eleme , amilyen tetszik neki, akár politikai, akár kulturális ízlése alapján. Akinek tetszik, pletykalapot vásárol, olyan színű
