Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
1460 pletykalapot, amilyen a politikai ízlése, akinek tetszik, bulvárlapot, akinek tetszik, hirdetéseket szerezni nem tudó pártpropagandalapokat, akinek tetszik, mindenféle más jelzővel illethet ő lapokat. Persze, hozzá kell tennem: aki összeesküvéselméleteket vall, úgy képzeli, hogy ördögi erők osztják el a mai lapok között a hirdetéseket, és finanszírozzák ezzel az újságokat egy összeesküvő központ akarata szerint, annak hiába mondja az ember, hogy a piacgazdaságnak ilyen meg ilyen szabályai vannak, olyan lapokba nem tesznek hirdetést, amit nem olvasnak azok, akiknek a hirdetés szól, nyilván nem fogjuk egymást megérteni. (15.00) A tartalmi szándéktól függetlenül a benyújtott javaslat színvonalát - ahogy itt most már hallottuk - még a szándékaival esetleg egyetértők is jócskán kritizálják. Támadják, vitatják, illetve értetlenséggel fogadják a "társadalmilag hátrányos" kifejezést, hiszen a többpártrendszer éppen arra az elvre épül, hogy ahány párt, tulajdonképpen ahány ember, annyiféle politikai megnyilatkozást tart társadalmilag hátrányosnak. Én például ezt a javaslatot társadalmilag hátrányosnak tartom. Nyilván, ha vita van közöttünk, nem kívánok bírósághoz fordulni ilyen ügyekben. Vitatják - nagy on helyesen , hogy a véleményhelyreigazítás jogintézménye egyáltalán értelmezhetőe a magyar nyelvben. Nem értelmezhető, ezért módosító indítvány próbálja korrigálni, de egyelőre erről a javaslatról tárgyalunk. A véleményt a magyar nyelvben így szoktuk l egalábbis megfogalmazni, cáfolni szokták korrigálni szokták, és nem helyreigazítani. Túl azon, hogy a vélemény természetesen eleve szubjektív, így e törekvés természetesen abszurd, mármint hogy cáfolni kelljen a véleményt. Nem hiszem, hogy túlságosan messz e megyek, ha azt mondom, hogy egy negatív utópia szóhasználatához közelítve a képviselő úr tulajdonképpen a bíróságokat véleménybírósággá kívánja alakítani, véleményrendőrséget kíván létrehozni, hiszen véleményügyekben kíván bírósági ítéleteket létrehozni. Ez az a bizonyos negatív utópia, és ez sem áll távol, hiszen a következő lépés esetleg ez lenne, gondolatrendőrségről beszélt. Ha a véleménynek kellenek rendőri eligazítások, bírósági eligazítások, akkor nyilván a gondolatokat is valamilyen bírói úton ese tleg kordában kell tartani. Ma már a beterjesztő is visszavonná a "társadalmilag hátrányos" kifejezést, és talán elfogadná a saját frakciója módosítását - hogy ezt se hagyjuk figyelmen kívül. A saját frakció, mint hallottuk, elmarasztaló véleményre, értéke lésre, bírálatra kíván hasonlóval válaszolni. De természetesen ez a szóhasználati pontosítás és valóban a köznyelvhez való visszatérés semmit nem segít e törvényjavaslat alapvető bajain. Hiszen ennek az az alapvető baja - hétköznapi nyelven fogalmazom meg azt, amit előttem több jogászkolléga alkotmánysértésnek nevezett , hogy az államhatalmat oda akarja rendelni, ahol az államhatalomnak semmi keresnivalója nincs. Lehet hivatkozni a MÚOSZ etikai kódexére, de joggal kikényszeríteni egy etikai kódex szabályai t, egy szakmai etikai kódex szabályait, abszurdum. Ahogy egy szocialista képviselőtársam mondta a bizottsági ülésen, a felszolgálói, vendéglői szakmának, ha tetszik, etikai kódexében benne szerepel, hogy halétel után vörösbort nem illik inni. Nyilván, ha e zt valaki megpróbálná jogszabályban rögzíteni, elég abszurd lenne a helyzet. Ez is egy - ha tetszik - etikai szakmai kódex, amit egy tisztességes - magyar nyelven fogalmazva - pincér természetesen követelménynek tekint magára nézve, be is tartja, de nem bü nteti azokat a vendégeket vagy azokat a pincéreket, akik mást kívánnak tenni. Jegyezzük meg zárójelben, erről még nem esett szó: a MÚOSZnak ezt az etikai kódexét a lapok döntő többsége tartja. A magyar lapok tele vannak olyan írásokkal, amelyek bizony fel eselnek a lapok szerkesztőségi véleményével, a lapokban megjelent cikkekkel. Tehát nincs szükség még csak azért sem a joggal való kikényszerítésre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét. - Dr. Hack Péter: Nincs időkorlát!) , mert esetleg általában nem tartják be a magukra nézve kötelező etikai kódexet. ELNÖK (Gyimóthy Géza) :
