Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. VASTAGH PÁL (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz):
1455 A sajtó legyőzése, a s ajtó démonizálása... Hölgyeim és uraim, azt gondolom, hogy egy törvényjavaslat vitájában a hisztérikus hangot talán szorítsuk hátrább! Szorítsuk hátrább, hiszen ezekből a megjegyzésekből és Hack Péter képviselő úr megjegyzéseiből, amelyeket a kisebbségi vé lemény során említett - nevezetesen: alkotmánysértő, az alkotmány 61. § (1)(3) bekezdésébe ütközik , akik itt ülünk, úgy tűnik, elsősorban jogászok, nagyjából értjük, hogy miről van szó (Dr. Pető Iván: Elnézést, nem jogász is van itt!) - azonban a televí ziót nézők és most az ülésünket figyelő emberek nem igazán. Amire Hack Péter hivatkozik, a véleménynyilvánítás szabadsága, az alkotmánynak ez a bizonyos idézett rendelkezése, nem azt jelenti, hogy véleményt csak egy embernek szabad egy ügyben nyilvánítania , és úgy, ahogyan ő látja. A véleménynyilvánítás szabadságában a mi álláspontunk szerint benne van az is, ehhez hozzátartozik az is, hogy szabad legyen ellenvéleményt megfogalmazni adott kérdésben. Miért ez a nagy felzúdulás? Miről van itt szó? Frakciótárs am már idézte az előbb az újságírói etikai kódexet; ez a jelen törvényjavaslatban, az 5. § (2) bekezdésében szinte szó szerint megismétlődik! Összesen arról van szó, hogy a véleménynyilvánítás szabadságához tartozhasson hozzá az ellenvélemény szabadsága is , és ahogy a MÚOSZ etikai kódexe írja, ezt valahogy ki lehessen kényszeríteni. Erről szól ez a történet, hölgyeim és uraim! Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Vastagh Pál képvis elő úrnak. DR. VASTAGH PÁL (MSZP) : Természetesen, képviselő úr, tudom, hogy mi van, mi volt a törvény 6. §ában, itt van nálam a szöveg, a törvény, tudom, hogy mit beszéltem, tudom, hogy miért mondtam... (Dr. Pokol Béla: Összetévesztette!) Nem tévesztettem össze, mert itt is a sajtó számára jelent kötelezettséget a válasz közlése, és ilyen értelemben beszéltem a válaszadás kötelezettségéről. A 6. § (2) bekezdését szíveskedjen elolvasni: ez a sajtó számára jelent kötelezettséget, hogy közöljék az állami szer vek válaszát, és ezt törölték el a sajtószabadság érvényesülése érdekében. Én nem csúsztattam, nincs szándékomban, nem is tettem... (Dr. Pokol Béla: A hatóság privilégiuma volt!) Ha meg tetszik várni, míg én befejezem, utána lehetősége nyílik arra, hogy fo lytassuk a vitát... Tehát nem hiszem, hogy ez lenne a dolog lényege; tudomásom van arról, hogy mit tartalmaz a jogszabály, tudomásom van arról, hogy milyen körülmények között és miért vették ki. Szó sincs hisztérikus hangról - akkor teljességében félreérte tte a képviselő úr azt, amit mondtam. Egyszerűen arra tudok következtetni, hogy nem figyelte, amit mondok. Én azt mondtam, és bizonyos önkritikus éllel is említettem, hogy nem érdemes a sajtót okolni azért, ha politikailag valami sikerül vagy nem sikerül. Aki ezt teszi, az saját magát csapja be, mert nem a valóságos okokat elemzi, hanem a sajtóra hárítja át a felelősséget. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót Juharos Róbert képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Pető Iván képviselő úr. DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Az az igazság, hogy nem vagyok nagyon könnyű helyzetben akkor, amikor Pokol Béla tanár úr egykori lelkes tanítványaként rám há rul most a feladat, hogy a frakciónak, illetve a Fidesznek az álláspontját megpróbáljam kifejteni a T/34. számú törvényjavaslatról. Különösen azért nem vagyok könnyű helyzetben, hiszen most egy olyan törvényjavaslatról beszélünk, amely alapjában és lényegé ben kíván módosulni még az előterjesztő szándéka szerint is. Tehát valójában én most a Házszabály szerint nem tehetek mást, mint hogy az általános vitára való alkalmasság megállapítása után idekerült törvényjavaslatról már
