Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FRAJNA IMRE (Fidesz):
1389 ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor. A h ázbizottság ajánlása alapján az egyes képviselői felszólalások időtartama nem haladhatja meg a 15 percet. Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Először Frajna Imre képviselő úr szólal fel, Fidesz; őt követi majd Kökény Mihály ké pviselő úr. DR. FRAJNA IMRE (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. A törvényjavaslat hosszára való tekintettel feltehetőleg nem fog az a veszély fenyegetni, hogy a 15 percet túllépjen, főleg ha ellenzéki képviselőtársaim sem fogják ezt gondatlanságnak minősí teni a törvényjavaslat kapcsán. A javaslat valóban technikai módosításokat tartalmaz az egészségbiztosítási törvényben, és ennek jó része pontosítást szolgál, igen kevés érdemi jellegű változtatás van rajta. Az 1. pont, ahogy a miniszteri expozéban hallhattuk - többször fogunk még vele találkozni a törvénykezés során - azt a dilemmát oldja fel, hogy az oktatási törvény kapcsán a tankötelezettség időtartama kitolódott a 18. életévtől kezdve. Tehát az ingyenes f ogászati ellátást indokolt kiterjeszteni mind a középiskolai tanulmányaikat még folytatókra, abban az esetben, ha betöltötték a 18. életévüket, illetve azokra is, akik a szakiskolai tanulmányaikat nem képesek eddig az időpontig befejezni. A következő lénye ges pontja az utazási költségtérítés kérdése. Ebből a szempontból a jelen szabályozás jó kiterjesztést tesz, hiszen az eddigi szabályozás szerint a területileg illetékes ellátóig térítették az utazási költségeket, de a területileg illetékes ellátó egészség ügyi intézmény igen sok esetben nem rendelkezett az ahhoz szükséges eszközökkel, hogy megfelelően ellássa a beteget. A jogszabály tételes betartása kapcsán a betegnek nem fizették az utazási költségét abban az esetben, ha magasabb szintű ellátásra szorult, mint amit a területileg illetékes ellátó intézmény tudott volna nyújtani. Ebből a szempontból az a szabályozási elv, miszerint az utazási költséget, ha a területileg illetékes kórház nem képes megfelelő színvonalon ellátni a beteg betegségét, a legközeleb bi alkalmas helyig megtérítik, egy helyes álláspont. De valóban felmerülnek azok a kérdések, hogy a jogalkalmazás során ez ügyben problémák merülhetnek fel, tehát pontosítani szükséges a szabályozást, ha nem is a törvény szintjén, de rendeleti szinten mind enképpen. Hiszen az viszont nyilvánvaló, hogy nem a társadalombiztosítás pénzéből kell az utazási költségtérítést fizetni abban az esetben, hogyha a beteg indokolatlanul távoli gyógyintézményben kívánja magát kezeltetni. Megítélésem szerint a térítési díja k kifüggesztése egyfelől egy helyes előírás, hiszen mint minden olyan intézményben, ahol az állampolgárnak fizetnie kell, a szolgáltatás igénybevétele kapcsán előzőleg ismernie kell az árakat, ez minden üzleti intézményre érvényben lévő szabály, tehát ebbő l a szempontból az egészségügyi intézmények sem lehetnek kivételek. Sokkal inkább az a probléma, hogy a kifüggesztés törvényi előírása feltehetőleg a jelen helyzeten nem fog sokat változtatni. A külföldi kiküldetés kapcsán egy régi probléma kerül ismét elé nk. A probléma ott kezdődött, amikor az egészségbiztosítás számára törvényi előírás lett, hogy fizesse meg a külföldi gyógykezelés költségeit. Egész hamar kiderült, hogy a kassza számára igazából vállalhatatlan terhet jelentenének a magyar állampolgárok kü lföldi gyógykezelésének költségei, és lépett be az a szabály, hogy azt a költséget hajlandó kifizetni az egészségbiztosítás, amit az itthoni ellátónak fizetnénk abban az esetben, ha a beteget itthon látnánk el. Ekkor került elő az a probléma, hogy ennek a szabálynak az alkalmazása kapcsán az állami kiküldetésben lévők számára igazából nem biztosított a külföldi ellátásuk, különösen azért, mert a Külügyminisztérium költségvetésében ennek a fedezete nem volt megteremtve, ráadásul a kettős finanszírozás több e gyéb problémát jelentet meg. Tehát ebből a szempontból ez a szabály rendezi azt a kérdést, hogy az állami kiküldetésben lévő alkalmazottak külföldön is hozzájussanak az egészségügyi ellátásukhoz.
