Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 27 (21. szám) - A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
1378 akkor is, ha kisebb települ éseken az adott ingatlanértékek meghatározása talán valamivel könnyebb, mint a nagyobbakban. Nem kívánnék kitérni arra a rendkívül komoly elméleti problémára, hogy bármiféle vagyonértékmeghatározás - akár becslésen alapul, akár más mó dszert alkalmazunk - kétséges, mert eddig megfelelő tudományos módszert, miként ezt a privatizáció körüli viták is jelezték, a vagyon értékének meghatározására még nem tudtak kidolgozni. Felmerül azonban itt még egy probléma, ami délelőtt nem került szóba. Ez pedig a következő. A most megadott táblázatbeli értékek milyen időszakra érvényesek? Hogyan alakulnak valójában az ingatlanárak? Évente kívánjuke ezt a táblázatot módosítani, vagy adunk egy kifutási időt? Hogyan alakulnak maguk az ingatlanárak az álta lános inflációs viszonyok közepette? Közismert, hogy az ingatlanok iránti kereslet csökkenése folytán nem volt olyan mértékű 1990 és '97 között az ingatlanáremelkedés, mint az általános áremelkedés, az utóbbi időszakban azonban megindult az ingatlanárak e gyfajta növekedése is. Tehát az a helyzet állhat elő, hogy rövid távon látszólag csak a mostani adóterhek jelennek meg, hosszabb távon azonban - különösen ha a táblázat értékeihez hozzányúl majd a kormány, illetőleg a kormány előterjesztésére az Országgyűl és - egy, a mainál jóval erőteljesebb adóteherrel találják magukat szemben az önkormányzatok. Nem véletlen, hogy azok a polgármesterek, akik ismerik az önkormányzatok gyakorlatát, eddig is óvakodtak a becslés intézményétől, és inkább a kényelmesebb, de meg bízhatóbb és kevesebb vitát kiváltó négyzetméteres megoldást fogadták el. (20.40) Vannak azonban más gondok is. Közismert az is, hogy az ingatlanadók az úgynevezett lusta adók közé tartoznak, ahogy ezeket az angolszász irodalom megnevezi. Ennek következtéb en szerepük mérséklődik. NagyBritanniában például - ahol az ingatlanadók az önkormányzati finanszírozásban meghatározó szerepet játszottak - a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején egy olyan adóreformot hajtottak végre, mely az ingatlanadók sze repét radikálisan csökkentette. Zárójelben azért megjegyzem, egy úgynevezett polltax, fejadó intézményét vezették be, mely antidemokratikus volt, számos komoly társadalmi konfliktust is kiváltott, de a váltás önmagában jelezte, hogy ingatlanadókra rendkív ül nehéz hosszabb távon valódi önkormányzati finanszírozást alapozni. Inkább azon kellene elgondolkodni, hogy újragondolva az állami és az önkormányzati feladatokat és a hozzákapcsolható forrásokat, hogyan lehetne a központi adókat megosztani, a személyi j övedelemadót hosszabb távon két részre, egy önkormányzati adó- és egy központi adóelemre bontva ezt a szisztémát az önkormányzati finanszírozásban meghatározóbb szerephez juttatni. Ez más lenne, mint a mostani megosztott vagy átengedett bevételi struktúra. El kellene azon is gondolkodni majd, amikor az önkormányzati finanszírozás átfogó kérdései szóba kerülnek, hogy netán más adófajtákat megosztanának a központi kormányzat és az önkormányzatok között. Ebben az esetben sokkal nagyobb lehetőség nyílik arra, h ogy az önkormányzatok pénzügyi alapjai úgy erősödjenek meg, hogy közben magában az adórendszerben végbemegy egy decentralizáció. Kormánypárti képviselők is megjegyezték délelőtt azt, hogy az önkormányzati adóztatás rendszerének átalakítása anélkül, hogy az adóterhelés mértéke központi szinten érzékelhetően csökkenne, nem megnyugtató megoldás. És még egy konkrét megjegyzés: miközben a kommunális adót épületek esetében 2000től kezdve a törvényjavaslat megszüntetni javasolja, a lakásbérleti jog esetében ezt a z adót bevezeti. Mivel eddig a tulajdonhoz kapcsolódott az adóztatás, ennek a bérleti jogra történő kiterjesztése - különös tekintettel arra, hogy a lakbéremeléseknek még egy hulláma számos településen előttünk áll - szociális szempontból nem tűnik igazán elfogadhatónak. Ezért véleményem szerint az lenne a helyes megoldás, ha e radikális változtatások helyett a helyi adókról szóló módosító törvényjavaslat csak kisebb léptékű változtatásokat hajtana végre, és az önkormányzati finanszírozási rendszer egészéne k átalakítása kapcsán - beleértve az adóztatási szisztéma egészének reformját is - történnének meg a szükséges lépések.
