Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 27 (21. szám) - Az Országgyűlés döntése az SZDSZ képviselőcsoport által benyújtott kérelemről az ügyrendi bizottság 3/1998-2002. ÜB. (1998. szeptember 16-ai) általános érvényű állásfoglalásával kapcsolatban - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1369 Itt jön be a vitába az a pont, ami miatt Béki Ga briella bizony joggal haragos; az, hogy azt mondta az államtitkár úr ma reggel, amikor az expozéjában bemutatta ezt az adókedvezményt, hogy mindenki számára javasolja bevezetni. Ha az államtitkár úr nem ezt mondta volna, hanem azt mondta volna, hogy a stab il egzisztenciával rendelkező, konszolidált családok számára kívánjuk ezt bevezetni, akkor az egy korrekt állítás lett volna, akkor a dolog érdeméről vitatkoznánk, és akkor a mi szociálpolitikai, társadalompolitikai felfogásunk alapján mondanánk azt, hogy nem egy olyan családtámogatást tartunk helyesnek, amely lefelé zárt és fölfelé nyitott - tehát az alul lévőket zárja ki , hanem egy olyat tartunk helyesnek, amely vagy minden irányban nyitott - ha erre az országnak van lehetősége , vagy fölülről zárt, és lefelé nyitott, ha az ország korlátozott lehetőségei ezt kívánják meg. Akkor a vita csak arról szól, hogy mi a helyes. De miután az államtitkár úr azt mondta - és a Fidesz egész választási kampánya, a választások óta is folytatott választási kampánya, sőt még az önkormányzati választások óta is folytatott választási kampánya is ezt mondta - ami egyébként helyes, mert Antall Józseftől megtanultuk, hogy a választási kampány mindig a választások másnapján kezdődik, úgyhogy ezzel nincs bajom, csak az a bajom, ha nem igazat mondunk ebben a kampányban , az egész kampányának az a mondanivalója, hogy a családoknak szólnak ezek a kedvezmények. Nos, államtitkár úr, Béki Gabriella azon van felháborodva, hogy ez nem igaz, mert a családok jelentős részét kizárja az önö k által javasolt megoldás, és a leginkább rászorulókat zárja ki. Most jutok el a mondandóm utolsó pontjához. Az államtitkár úr meggyőződésem szerint tisztességes szándékkal érvelt egy szakmai álláspont mellett. Tehát az államtitkár úr szándékát nem vonom k étségbe, de az államtitkár úr ma is és más alkalommal is elismételt itt egy olyan állítást, ami újra meg újra elhangzik a magyar nyilvánosságban, a magyar közéletben, és amely állítást - bevallom - egy aljas állításnak tartok! Nem az államtitkár úr szándék át tartom annak, hanem az állítás tartalmát. Ez az aljas állítás úgy hangzik, hogy vannak egyesek, akik csak a családi pótlékból akarnak megélni, és ezt nem akarjuk támogatni - ismeri ezt az állítást. Miért mondom azt, hogy ez egy aljas állítás? - még akko r is, ha a szegénységi csapdára vonatkozó, valóban létező tudományos álláspontokra hivatkozik. Azért tartom ezt aljas állításnak, mert Magyarországon van ma - tessék elővenni a Tárki felméréseit , hogy úgy mondjam, egy megrögződött, tartós munkanélküliség , ráadásul házaspárok esetében igen gyakran mind a ketten kilátástalan helyzetben vannak, de ez a munkanélküli réteg 1989ben még nem létezett. Magyarországon 1989ig teljes foglalkoztatottság volt, és még a cigány férfi lakosság körében is teljes volt a f oglalkoztatottság. Azok a családok, akik ma ebben a helyzetben vannak, akik ma - ha úgy tetszik - családi pótlékból élnek, azok 1989ig nem családi pótlékból éltek; mert az építőiparban, a nehéziparban, a szállításban és másutt volt számukra munka. Ezt a m unkát a gazdasági válság következtében ezek a családok elvesztették, és azóta sem kapták vissza. Nem azért, mert ezek a családok genetikusan nem akarnak dolgozni, hanem azért, mert a magyar gazdaság és a magyar társadalom helyzete egy súlyos gazdasági váls ág következtében így alakult. Ezért gondolom én azt, hogy ennek a - bizony, Amerikában bizonyos értelemben jogos, mert ott egy szűkebb rétegnek valóban generációkon át tartó szegénységéről van szó - gondolatmenetnek az ideplántálása és ilyen alapon az az á lláspont, hogy olyan családtámogatási formát kell bevezetni, amihez ezek a rétegek nem jutnak hozzá, ez egy nagyon - hogy fogalmazzam - nagyon nem jóhiszemű álláspont- hogy finoman fogalmazzak. És ez az oka annak, államtitkár úr, hogy ezt a gondolatmenetet - amit ön valamilyen formában megfogalmazott a két évvel ezelőtti személyi jövedelemadórendszer vitájában is - nagyon nem kedvelem, ezt a gondolatmenetet nagyon károsnak tartom, nem tartom helyénvalónak a magyarországi viszonyokra, ezért - hogy ezt így k ifejthessem - nem volt nekem most elég a két perc, mert ezt egy nagyon súlyos és alapvető kérdésnek tartom. Ez az oka annak, hogy mi,
