Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 27 (21. szám) - Az Országgyűlés döntése az SZDSZ képviselőcsoport által benyújtott kérelemről az ügyrendi bizottság 3/1998-2002. ÜB. (1998. szeptember 16-ai) általános érvényű állásfoglalásával kapcsolatban - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1368 Meg kell mondanom, tisztelt Országgyűlés, hogy nagyon sok mindenb en változott a Fidesz azóta, hogy ellenzékben volt az elmúlt négy évben, de ebben nem. Az esti, a tévében nem közvetített vitában a Fideszfrakció nem vesz részt. Ez sajnálatos. Varga Mihály államtitkár úr, aki néha - amikor muszáj volt - itt volt este is a Fideszfrakció képviseletében, talán még emlékszik arra, hogy a volt kormánypártok - használjuk ezt a kifejezést - mindig itt voltak esténként a részletes vitákban, az általános viták esti felszólalásában, mert fontosnak tartották, hogy érveljenek amelle tt, amit a kormány csinál. Úgy ítéltük meg, hogy nem elég a szavazáskor megszavazni azt, amit jónak látunk, hanem fontos az is, hogy felsorakoztassuk az érveket amellett, hogy miért csináljuk azt, amit csinálunk, és nem értük be a vezérszónoki körök szűk i dőkeretében - egyébként a Fideszfrakció részéről olykor ki sem használt időkeretében - elmondható dolgokkal, mert azt gondoltuk, hogy vannak érveink amellett, amit csinálunk. De mindenesetre ismétlem, köszönöm két képviselőtársunknak, államtitkár úrnak és Danka képviselőtársunknak, hogy elmondják, miért tartják helyesnek azt, amit csinálnak. A második kérdés, amire szeretnék visszatérni: azt mondta Danka képviselőtársunk, hogy volt egy előző ciklus, egy előző kormány, és mi akkor nem álltunk ellen annak, h ogy csökkenjen a családi pótlék. Volt, amikor nem álltunk ellen - erre mindjárt visszatérek , és volt, amikor nagyon erős nyomást gyakoroltunk a kormányunkra, hogy emelkedjék a családi pótlék, és eredményes nyomást gyakoroltunk. Államtitkár úr is beszélt arról, hogy az előző ciklusban mi megtettük azt, amit mi látunk jónak, most pedig ők megpróbálják azt tenni, amit ők tartanak jónak. Nem tudom, emlékezneke rá, emlékszike rá az államtitkár úr, hogy arról a bizonyos Bokroscsomagról önök két dolgot mondta k. Egyrészt azt, hogy a leértékeléssel és a vámpótlékkal egyetértenek. Nyilván emlékszik rá, államtitkár úr. Minden közgazdász tudja, hogy a leértékelés és a vámpótlék váltotta ki az infláció egyszeri felgyorsulását, és az infláció egyszeri felgyorsulása v áltotta ki az összes juttatás - többek között a családi pótlék és a nyugdíjak - elértéktelenedését. Mert önök is tudták azt - többször említettük itt Urbán Lászlónak az 1995ös költségvetési vitában elhangzott felszólalását , hogy a stabilizációra szükség volt. Még szemrehányást is tesznek az előző kormánynak - joggal, mi is megtettük ezt a szemrehányást , hogy későn került rá sor. Tehát önök is pontosan tudják, hogy csökkent a családi pótlék, a nyugdíj meg a bérek reálértéke az előző ciklus első felében, 199496 között, de tegyük hozzá, hogy csökkent az MDF kormányciklusában is mind a nyugdíjak, mind a családi pótlék reálértéke, azért ezt se felejtsük el. (19.50) Ez nem valami kormányzati ármány volt, hanem annak a gazdasági válságnak volt a következmény e, amellyel küzdött ez az ország - ugyanúgy, mint a térség összes többi országa - '89 és '96 között. Nem lehet az mondani - ahogy a miniszterelnök úr szereti mondani , hogy amit önök elvettek, azt mi visszaadjuk. A miniszterelnök úr nem közgazdász, de az államtitkár úr közgazdász, és pontosan tudja, hogy a dolog nem így van. A sors, az ország helyzete vette el - mind az MDFkormány ciklusában, mind az MSZPSZDSZkormány ciklusának első felében - azt, amit a nyugdíjasok is, a családosok is, meg bizonyos mér tékben a bérből és fizetésből élők is elvesztettek. Aztán jött a fordulat '96tól, amit ez a stabilizációs gazdaságpolitika lehetővé tett, aminek következtében már '9798ban, amint lehetett, elkezdte a szocialistaszabaddemokrata kormány is a családi pótl ék emelését, hogy legalább egy részét visszaadjuk annak, amit reálértékben vesztett a családi pótlék részben '90 és '94 között, részben '94 és '96 között. A '98as nyugdíjemeléssel és a mi terveink szerint a '99es nyugdíjemeléssel is visszaadnánk egy rész ét annak, amit a nyugdíjak a reálértékükből a válság időszakában vesztettek. Ez így korrekt, így tisztességes. Azt gondoljuk, hogy most van itt az ideje - függetlenül attól, hogy ki kormányoz - annak, hogy mind a családi pótlék vagy a családi támogatások, mind a nyugdíjak reálértéke elkezdjen emelkedni, és visszaadjuk a veszteségnek legalább egy részét, amit a gazdasági lehetőségek megengednek. A vita köztünk arról szól, hogy ez a visszaadás hogyan történjék.
