Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 26 (20. szám) - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP):
1174 gyakorlatban is ez volt sajnos a szemlélet. Ezt szokták fiskális metódusként emlegetni a g azdaságtörténetben, hogy ha cégbejegyzési illetéket emelünk, akkor rápakoljuk azt az 50100 százalékot, amit előirányoztunk, felszorozzuk vele az illeték nagyságát, és odarakjuk. (19.40) Azt gondolom, nem helyes ez a gyakorlat. Ha a tisztelt kormányzat nem is tudja értékelni azon módosító indítványomat, amelyben a jogi személyiségű társaságoknál kívánom csökkenteni a cégbejegyzési illetéket, akkor - figyelemmel arra a kormányprogramban is megfogalmazott ígéretre, amely a kis- és közepes vállalkozások indítá sát, működését próbálja meg szorgalmazni és minden közgazdasági és állami eszközzel segíteni - legyünk méltányosak! Azok a vállalkozók, akiknek jó része - és ebben a Házban már kormányzati és ellenzéki oldalról is számtalanszor hallottuk - kényszervállalko zóként indul, mert bizonyos térségekben kiszorulnak a munkaerőpiacról, kénytelenek saját vállalkozásba kezdeni, hogy tudják ezt elkezdeni? Vagy úgy, hogy egyéni vállalkozók lesznek, vagy úgy, hogy nem jogi személyiségű társaságot alapítanak. Tehát csinálna k egy bt.t vagy egy közkereseti társaságot, mert erre futja nekik. A kisember, a kisvállalkozó nem azzal indít, hogy kft.t vagy részvénytársaságot hoz létre, hiszen annak a kötelezően előírt törzstőkéjét sem lenne képes befizetni. Ezzel az illetékkel vis zont, ami cégbejegyzési illetékként a korábbi gyakorlat szerintinek a többszöröse lesz, nem fog tudni még elindulni sem. Elképzelhető egy olyan betéti társaság, aminek az egész induló vagyona 10 ezer forint, és ezt az illetéket már 100 százalékban, mert mi nimumösszeg, sőt 200 százalékban - 20 ezer forinttal indítva - be kell hogy fizesse. Tehát el sem fog jutni addig, hogy cégformát alapítson, pedig az neki is jó, nekünk is jó, mert a legális gazdaság része lesz, ellenőrizhető, adót fizet, bizonyos adatszol gáltatásra kötelezhető. Ha éppen ezen rárakódó járulékos terhek mellett nem képes ezt elindítani, akkor feketevállalkozó lesz, vagy, ahogy szoktuk mondani, stikában végzi az ipart. Nem gondolom, hogy most, első nekifutásból az új kormánynak ezen emberek sz ámára egy olyan jogi szabályozást kellene adni, ami az ő vállalkozásba vetett hitüket már a cégbejegyzési illeték megfizetése során is megrendítheti. Köszönöm szépen, elnök asszony. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Fenyvess y Zoltán képviselő úrnak a MIÉP frakcióból. Öné a szó, képviselő úr. DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kormány, amikor hivatalba lépett, és azóta is folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy jövőre mindenkinek jobban fog menni - mármint anyagilag. Nos, ha azokat az illetékmódosítási javaslatokat nézem, amelyeket a kormány előterjesztett, és a hozzátett módosító javaslatok elutasítását, illetve az előterjesztő állásfoglalását, akkor, úgy látom, mégsem fog mindenkinek jobban menni a jövő évben. Legalábbis azoknak nem fog jobban menni, akik egyrészt államigazgatási eljárást lesznek kénytelenek igénybe venni, és nem fog jobban menni azoknak, akik peres eljárásban lesznek kénytelenek részt venni, és nem fog jobban menni azoknak, akik valamilyen cégalapításra kényszerülnek. Ami az államigazgatási eljárást illeti, azt hiszem, átlagosan évente minden magyar állampolgár rákényszerül valamilyen államigazgatási eljárás igénybevételére, gyakran egyegy állampolgár egy évben többször is rákény szerül arra. Az állampolgárok többsége, jelentős része bérből és fizetésből élő, nyugdíjas, és bizony nekik az is számít, hogy az államigazgatási eljárás illetéke 500 vagy 1000 forinttal drágább vagy olcsóbb. Úgy gondolom, hogy a központi költségvetés szám ára ezek az esetenkénti 500 vagy 1000 forintok, ha együtt viszonylag szép kis summát is jelentenek, de nem meghatározóak. Egy bérből és fizetésből élő, egy kisnyugdíjas számára igenis meghatározó, hogy 500, 800 vagy 1500 forinttal többet kénytelen fizetni egyegy államigazgatási eljárás
