Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Személyi ügy: - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
116 Azt gondolom, hogy ebben i gazunk volt akkor, azt gondolom, hogy nem helyes szűkíteni az ombudsmanintézményt, nem helyes felülvizsgálni az ombudsmanintézményt úgy, ahogy azt Pokol Béla javasolja. Ezzel kapcsolatban azért egy kérdést föl kell tenni Pokol Béla fölszólalását illetően . Ő elmondta azt, hogy ez az ombudsmanintézményrendszer - mert hiszen három intézmény működik párhuzamosan - olyan, amilyen, és eltér valamitől, amit Pokol Béla képviselőtársunk jobbnak látna. De azt a kérdést nem tárgyalta a hozzászólásában, hogy ez miér t baj. Okozotte ez hátrányokat a magyar társadalom életében? Okozotte ez hátrányokat a szabadság védelmében? De úgy is föltehetném a kérdést: okozotte hátrányokat akár az Országgyűlés, akár a végrehajtó hatalom működésében? Mert az idei, a tavalyi beszá molókból és mindabból, amit tudunk az ombudsmani intézmény működéséről, nem derül ki, hogy itt bármi baj lenne. Úgy tűnik nekem és szinte minden hozzászólónak, hogy nincs baj, nem látunk bajt. Az, hogy eltér, például a legfontosabb kérdés, amit fölvetett, hogy az állampolgárok közvetlenül fordulhatnak a biztosokhoz és a biztosok elé állhatnak, okozott ez bajt? Nekem úgy tűnik, hogy nem. Okozott bajt, bármiféle bajt a társadalom életében, akár az Országgyűlés működésében, a kormány működésében, akár az előző ciklusban, akár most, hogy az állampolgári jogok biztosai tehetnek jogalkotási javaslatokat, kezdeményezéseket? Én úgy látom, hogy nem okozott bajt. Ha pedig nem okozott bajt, akkor miért kellene felülvizsgálnunk ezt a modellt? Ez a kérdés első fele. (18.30) De van ennek a kérdésnek egy általánosabb összefüggése is. Magyarországon '8990ben kialakult egy demokratikus politikai rendszer. Közben végbement két kormányváltás, kétszer is elküldték '90 óta a választópolgárok a regnáló kormányt; és jó dolog, hogy ez a lehetőségük megvan, még akkor is, ha néhány hónappal ezelőtt azt a kormányt küldték el, amelyiket én is támogattam, tehát a lehetőségnek és a váltógazdaságnak nagyon örülök. Ez a váltógazdaság akkor működik jól, ha maga a keret, maga a rendszer, amelyben működik, stabil. A magyar társadalom és a magyar politika stabilitásának éppen az adja az egyik nagy előnyét - számos szomszédos posztszocialista országhoz képest , hogy a '8990ben létrehozott politikai berendezkedés, amelyben az akkori MDF, a z SZDSZ, a Fidesz és még akkor a Kisgazdapárt és a Szocialista Párt között a legtöbb kérdésben konszenzust sikerült kialakítani, ez a rendszer stabil volt. És a legkeményebb politikai harcok is körülbelül '96ig úgy folytak Magyarországon a különböző párto k között, a mindenkori kormány és ellenzék között, hogy ennek a politikai rendszernek az alapelemeit - és ebbe beleértem az egész alkotmányos berendezkedésünket, az erős miniszterelnöki hatalmat a konstruktív bizalmatlansági indítványtól egészen az önálló és autonóm jegybankig és az ombudsmanokig és az Alkotmánybíróságig , ezt az intézményrendszert az egymással élesen csatázó politikai szereplők nem kérdőjelezték meg, a játékszabályokat nem kérdőjelezték meg. És akkor jött az alkotmányelőkészítési folyama t 199596tól, és abban a folyamatban lépésről lépésre - elsősorban akkor is a Független Kisgazdapárt frakciója részéről - ennek a rendszernek az alapjai kérdőjeleződtek meg azzal a kampánnyal, hogy közvetlen elnökválasztás, amihez később felzárkózott az a kkori KDNP; azzal, hogy a Független Kisgazdapárt megkérdőjelezte a jegybank függetlenségét; azzal, hogy vitatta az Alkotmánybíróság pozícióját, általában attól függően, hogy pillanatnyilag milyen volt a viszonya egyegy alkotmánybírósági döntéshez. És most ennek egy új eleme az, amit Pokol Béla képviselőtársunk az ombudsmani intézménnyel kapcsolatban elmondott. Azt gondolom, ez nem segíti a magyar demokrácia stabilitását, mert függetlenül attól, hogy a demokratikus országok politikája ismeri az elnöki rends zereket, ismeri a különböző parlamentáris rendszereket, vannak demokráciák alkotmánybírósággal és anélkül, vannak demokráciák ombudsmanokkal és anélkül; de az, hogy azt a rendszert, amit egyszer egy ország a maga alkotmányos rendszereként elfogadott, azt k étévenként, háromévenként ne kérdőjelezzük meg, az önmagában fontos eleme egy szilárd parlamenti demokráciának. És én ezért azt mondom, hogy nem
