Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Személyi ügy: - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
115 beszámolójához hozzászólok, hanem csak a következő napirendi ponthoz. Azonban a vitában fölmerült néhány olyan kérdés, amelyek arra késztetnek, hogy a magam és a z SZDSZ nevében azokhoz megjegyzést fűzzek. Két hozzászólásban merült föl néhány megjegyzés, amelyek megjegyzésre késztetnek. A nagyobb lélegzetű kérdéskör az, amit Pokol Béla képviselőtársunk vetett föl. Nem volt világos a fölszólalásából, hogy a Függetle n Kisgazdapárt frakciójának álláspontjaként mondtae el azt, amit elmondott vagy saját véleményeként. De az Országgyűlésben mondta el, tehát ez mindenképpen túlmegy, ha úgy tetszik, egy tudományos vitának a tárgyán és jellegén. Itt politikai síkon vetette fel Pokol Béla képviselőtársunk mindazt, amit fölvetett. Abban ugyan egyetértek Fodor Gáborral, hogy persze hasznos minden vita, mégis nagyon meg kell fontolnunk, hogy mit is gondoljunk arról, amit Pokol Béla itt elmondott, hozzátéve azt is, hogy már az al kotmányügyi bizottságban is - noha még nem ilyen széles horizonton - a vitát elkezdte. Két síkon szeretnék hozzászólni Pokol Béla észrevételéhez, először is magához a konkrét kérdéshez, másodszor pedig egy általánosabb összefüggést szeretnék fölvetni. A ko nkrét kérdés az, hogy Pokol Béla képviselőtársunk azt veti fel, jóe ez az intézmény, mármint az ombudsmanok intézménye, így, ahogy van. Ő az aggodalmait mondta el, azt gondolja, hogy itt négy vonatkozásban bajt lát, ezért magának az intézménynek a módosít ását, korrekcióját javasolja. Abból indul ki, a kiindulási pontja az volt - és ezt nagyon fontos dolognak tartom , hogy amikor az 1989 körüli rendszerváltó lázban eldöntötték - hogy úgy mondjam - az alkotmányozók, az új politikai rendszer kialakítói, hogy ezt az intézményt behozzák Magyarországra, akkor ez valami görcsös igyekezet volt, hogy átvegyünk valamit, amit Nyugaton láttunk, ha ott működik, ott csinálják, hát akkor csináljuk mi is. Azt gondolom, hogy ez nem így volt, és ezt nagyon fontos dolognak t artom. Mi, akik - a "mi" alatt most az egész magyar politikai közösséget értem - arra jutottunk 198990ben, amikor ez a ma is létező politikai rendszer kialakult, hogy ennek legyen része az ombudsmanok intézménye, akkor nem azért mondtuk ezt, mert Nyugato n van - nem is mindenütt van Nyugaton, erről Pokol Béla beszélt , hanem azért gondoltuk, gondolták, akik nálam közvetlenebbül ebben részt vettek, mert az a meggyőződés alakult ki Magyarországon is, hogy a demokratikus államberendezkedésben, a hatalommegos ztás modern struktúrájában egy többrétegű, többfajta kontrollmechanizmust alkalmazó államberendezkedésre van szükség, mint az a klasszikus hármas hatalommegosztási rendszer, ami a XVIIIXIX. században kialakult. Mert láttuk azt, hogy a törvényhozó, végreha jtó, bírói hatalom hármassága nem elég; hogy szükség van emellett egymást kontrolláló intézményekre, és nem az ombudsmanoké az egyetlen. Ilyen intézmény az Alkotmánybíróság, noha számos nyugati országban nincs, és mi mégis azt gondoltuk, hogy a jól működő demokratikus államberendezkedésben szükség van arra az Alkotmánybíróságra, amely a törvényhozást és a végrehajtó hatalmat is kontrollálja a maga módján. Hogy egy másik példát mondjak, szükség van a kormánytól bizonyos tekintetben független jegybankra, mert az eredményes gazdaságpolitika ezt - soksok nyugati és demokratikus ország tapasztalatai szerint - megkívánja, és szükség van az ombudsmanok intézményére is. Ebben a kérdésben született egy konszenzus akkor, hiszen a vonatkozó törvény is egy nagyon nagy többséggel meghozott törvény volt, és tudtommal minden párt támogatta akkor, amikor megszületett, bár erre pontosan nem emlékszem. Tehát sok nyugati országhoz hasonlóan egy olyanfajta államberendezkedési modellt alakítottunk ki, amelynek az az alapelve, ho gy sok esetben még a szabadon választott parlamenttel és a szabadon választott kormánnyal szemben is meg kellhet védeni a szabadságot, az egyes polgár, a polgárok csoportja, a kisebbségek szabadságát. Tehát nem elég az, hogy a zsarnokságot - amely '89ig v olt Magyarországon és a mi egész térségünkben - fölváltotta a szabadság rendje, hanem ezen belül is soksok intézménnyel szemben is meg kell védeni a szabadságunkat. Ezért vannak az ombudsmanok, ezért van az ombudsman intézménye.
