Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Személyi ügy: - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
111 (18.00) Szeretnék azonban visszatérni az elutasított ügyek kérdésköréhez, amelyek rendkívül nagy számban fordultak elő, több mint 7700 ilyen ügy volt. Felvetődhet a kérdés, hogy amikor őszinte elismeréssel illetjük az állampolgári jogok biztosának tevékenységét és hivatala munkáját, hogy lehet az, hogy majdnem 8 ezer ügyet egyszerűen elutasítottak. Félreértésről lehet szó, hiszen nem egyszerű elutasításról, az ügy papírkosárba tételéről volt sz ó, hanem azt az alapelvet követték, mely szerint mindenképpen foglalkozni kell az üggyel, és az ügy megítéléséről az állampolgárt, az odafordulót is tájékoztatni kell. Azonban a másik alapelv az volt, hogy nem vizsgálható a panasz, ha a benne megfogalmazot t sérelem nem érint alkotmányos jogot. Ez összefügg azzal, amit az előbb már említettem, nevezetesen, hogy sokan kétségbeesésükben, reménykedve jogszolgálati fórumként fordulnak a hivatalhoz, holott ha az ombudsman nem tudja megtalálni azt az alkotmányos s érelmet, amelynek a megtalálása révén nem töltheti be az alkotmányőri szerepet, akkor nyilvánvalóan ezt is rögzíteni kell. Tehát említettem, hogy nem automatikus elutasításról volt szó, hanem arról, hogy az eset érdemi vizsgálata után elkészült jelentésről a felek tájékoztatást kaptak. Azonban a jelentés meghatározza - és ez számunkra nagyon fontos, a választópolgárok, a hozzánk fordulók tájékoztatása érdekében szükséges lehet információként - az elutasítási ok típusait is. Először: ha nincs olyan érintett szerv, amely az ügyben hatóságnak vagy közszolgáltatónak minősül, ha ilyennel találkozunk, ne küldjük az ombudsmanhoz a választópolgárt. Másodszor: ha az ügy 1989 előtt indult; harmadszor: ha még nem merítették ki - és ez a leggyakoribb talán - a közigazga tási jogorvoslat lehetőségeit; negyedszer pedig: ha a panasz a hivatalhoz a jogerős határozat kézhezvételét követő egy éven túl érkezett. Egyetértek mindazokkal a képviselőtársaimmal, akik többször is megállapították azt, hogy nemcsak a problématípusok, ne mcsak az ügyek szerkezete, hanem a jelentéshez szinte szövegkönyvként vagy dokumentumgyűjteményként mellékelt példázatok sorozata voltaképpen egy eléggé drámai forgatókönyve az állapotoknak. Ott számos konkrét esetet találhatunk, amelyek ugyan a kötetben i llusztrációs szerepet töltenek be, azonban arról a maguk életszerűségével, adatszerűségével az ügyek súlyát, hangulatát, a választópolgárokkal való hivatali bánásmódot, a közigazgatás nehézségeit tekintve igazán éles és életszerű, nem egy esetben irodalmi képet, illusztrációt adnak arról, amit az ombudsmanok végeznek. A jelentésről összefoglalóan szeretném megállapítani azt, hogy egyetértőleg fogadtam azokat a gondolatokat, amelyek így szólnak: "A jogállami demokrácia szilárd, az alkotmányos jogok összesség ükben érvényesülnek, ugyanakkor egyes területeken csorbultak. A jogalkotás és a jogalkalmazás elmarad az elvárható követelményektől. A hatósági eljárásokban változatlanul felfedezhető a jogellenes vagy az állampolgárt alattvalónak tekintő ügyintézés." Az a lkotmányos jogok helyzete lényegesen nem változott, az állampolgári jogok biztosa olyan jelenségeket nem tapasztalt, amelyek a jogállami berendezkedést vagy a demokráciát alapjaiban veszélyeztették volna, mégis - rögzíti a jelentés a végén - voltak súlyosa n kedvezőtlen tünetek is az emberi méltóság és a jogorvoslati jogosultság körében feltárt visszásságok, illetve olyan ügyek, amelyek a jogbiztonsággal és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben fordultak elő minden alkotmányos jog tekintetéb en. Végezetül - féligmeddig panasznapról lévén szó - szeretném felerősíteni az állampolgári jogok országgyűlési biztos asszonyának azt a panaszát, amit hozzánk, országgyűlési képviselőkhöz, illetve házelnökünkhöz intézett. Áder János házelnök urat a bizto s asszony júliusban megkereste azzal a kéréssel, hogy az annyi idő, voltaképpen az intézmény felállta óta tartó áldatlan helyzeten változtasson, ami az országgyűlési biztosok közös hivatalának az elhelyezését érinti. Csak két adatszerűség: a valóságban, sz emben az írottakkal, 1300 négyzetméter területen dolgoznak, miközben a megnövekedett ügyfélforgalom és a munka valóban európai színvonalú ellátása érdekében 3200 négyzetméteres hasznos alapterületre volna szükségük. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, illetve hangsúlyozni, mert ha elvárjuk a biztosoktól azt, hogy olyan színvonalú munkát
